!!! ELKÖLTÖZTÜNK !!!

Oldalunk elköltözött! 

Kattintson ide, ha az új oldalra szeretne ugrani!

Makovecz Hallgatói Ösztöndíj: Irány Székelyföld!

Az egyetemi hallgatók körében mindig is népszerű lehetőségek és úticélok voltak a különböző külföldi tanulmányi ösztöndíjak, kezdve az Erasmus programmal, egészen a Campus Mundi ösztöndíjprogramig. Tavaly ősszel pedig már az Egészségtudományi Kar diákjai számára is lehetőség nyílt, hogy a Makovecz Hallgatói Ösztöndíjprogramba is becsatlakozhassanak. Az ösztöndíj program a teljes szemeszteres képzések mellett 1 hónapos részképzős tanulmányutakat is biztosít, mintegy 10 határon túli magyar nyelvű felsőoktatási intézménybe, így a teljesség igénye nélkül, lehetőség van akár Kárpátalján, Felvidéken, Délvidéken, vagy akár Erdélyben is tanulni. Számomra ez utóbbi volt, ami felkeltette az érdeklődésem, azon belül is a Székelyföldi tanulási lehetőségek, így adta magát az ötlet, hogy megpályázzam a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai karára a felvételt, amelyet aztán sikeresen el is nyertem. 

A pécsi koordinátorral történő megbeszélés és kötelező nyomtatványok kitöltése után már csak az időpont egyeztetése maradt hátra, és az elhatározás, hogy április elején érkezem ’Csíkországba’! 

A több, mint félnapos fárasztó zötykölődésem hamar feledtette a nappali virradattal elem táruló látvány, azaz összehasonlíthatatlan atmoszféra, ami itt Székelyföldön ragadja magával az embert. Választásom nem véletlenül esett erre a vidékre, hiszen éves szinten vissza-vissza tértem a Gyergyói-medencébe így nagyjából tudtam mire számíthatok, ám Csíkszereda felülmúlta minden várakozásomat. A Hargita megye központjaként is funkcionáló 30-40.000 főt számláló városka bátran vetekszik a nagyobb városok nyüzsgésével és pezsgésével. Szállásom a város főterének közvetlen szomszédságában volt, ahonnan mindig jó rálátásom a környékre és az állandóan bicikliző gyerekekkel, kávét szürcsölő egyetemistákkal, vagy éppen sziesztázó nyugdíjasokkal megtöltött térre. Az épület egyébként 7 az 1-ben funkcionál hiszen itt található a felső három emeletet elfoglaló kollégium, majd az alsóbb szinteken helyet kapó oktatási és adminisztrációs felületek, a menza, a könyvtár, a laboratóriumok, az egyetemi lekészség és a HÖK iroda is. A kollégiumi ár pedig magát a menzát is magába foglalta így végképp nem lehetett okom panaszra, minden helyben és kéznél volt. 

Megérkezésem épp az itt is zajló tavaszi-húsvéti szünetre esett, így beköltözésemkor még nem találtam sok mindenkit az épületben, akivel viszont összefutottam itt-ott a folyosón azok egytől-egyig nagyon segítőkészek voltak, így már az első napokban megtudhattam, hogy hova érdemes bevásárolni járni, hol ihatom a legjobb kávékat a városban és természetesen, hogy az itteni egyetemisták hol eresztik ki a szemeszter során felgyülemlett feszültéséget szerda esténként. 

Bár az intézmény egészségtudományi karral nem rendelkezik, de a Társadalomtudományi Tanszék biztosította számomra, hogy így is részt vehessek az ösztöndíjprogramban, ebben pedig nagy segítségemre volt a fogadó oktatóm is, Dr. Bakó Rozália docensasszony, aki az elejétől kezdve támogatta az itt tartózkodásom. A barátságos környezet, a felszabadult légkör és az eddig ismeretlen „oktató-hallgató viszony” mély nyomokat hagyott bennem, hiszen a Humánerőforrás szak másod, illetve harmad évfolyamának óráit látogatva számtalan olyan dolgot sikerült megismernem, és megtanulnom amelyet egész biztosan alkalmazni fogok odahaza. 

Amikor épp nem a tanórákat látogattam, akkor a szabadidőmet igyekeztem a lehető legjobban beosztani így nem is nagyon akadt olyan nap amikor tétlenkedtem volna, ha lehetőségem volt akár gyalogszerrel, akár tömegközlekedéssel de elkezdtem járni a környéket. Utazásaim során sikerült felfedeznem Csíkszereda zegzugos utcácskáit, régi épületeit, valamint a Mikó várat is, amely kötelező látnivaló az erre járók számára. Természetesen a környék sem maradhatott felfedezetlenül, ezért már az első napokban tiszteletem tettem a kb. 40 percnyi sétára lévő Somlyó hegyen (ahol a híres Csíksomlyói búcsú is megrendezésre kerül), ahonnan varázslatos kilátás tárult a városra és a környékre. 

A Mádéfalvi vérengzésnek emléket állító SICVLICIDIVM emlékhelynél is jártam, akárcsak Csíkrákoson, amely falucska a misztikus falrajzairól híres vártemplomáról, illetve a Galusa-tetőn, a rengetegben megbúvó Pogányváráról híres. Természetesen, ha már itt jártam akkor vétek lett volna kihagyni, hogy a Gyimesek világát ne fedezzem fel, így a körülbelül másfél órányi vonatozást követően megérkeztem Gyimesbükkre is, ahol egykoron az 1000 éves határ húzódott. A Csíkszeredától Gyimesig tartó vonatút az egyik (ha nem a) legszebb vasútvonal egész Erdélyben, így már csak ezért is megéri elvándorolni errefelé. 

Itt tartózkodásom alatt a „sport programok” sem maradhattak el, így amolyan kötelező elemként sok-sok év után visszatértem a labdarúgópálya lelátójára, ahol a helyi keménymagnak, a Lokálpariótáknak köszönhetően fantasztikus hangulatú és egyébként roppant színvonalas meccset láthattam, 3-0-ás végeredménnyel, amelyet az FK Csíkszereda nyert az éllovas Bákói Aerostar ellen. Szép volt Fiúk! 

Ám nem lenne teljes a program, ha a leghíresebb helyi sportprogramot kihagytam volna, a jégkorongot. Bánatomra érkezésem napján játszott a helyi csapat utoljára az idényben (amelyet egyébként meg is nyertek!!!), így kupamérkőzést nem láthattam, de mindenért kárpótolt, hogy a „Hoki-Majális” épp most tért vissza Csíkszeredára így nem elég, hogy a helyi csapatot, de a magyar válogatottat is egyszerre láthattam játszani, amely az egyik legjobb meccs volt, amelyen valaha szurkolhattam! 

Mindent összegezve felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, mind az intézménynek, mind a környéknek és az itteni emberek kisugárzásának köszönhetően is. A Makovecz Ösztöndíjprogram nagyon sok mindent adott számomra, így ha valaha lesz még alkalmam a programban részt venni, egészen biztosan visszatérek majd. Csíkszereda nagyon hozzám nőtt, és kissé bánatosan térek haza, hogy véget ért, ám tudom, hogy nincs okom búslakodásra, mert jövök még, ez egészen biztos! 

Márton Rajmund 

Nyár? Te azt mondod fesztivál. Én azt mondom diákmunka!

Diákként minden nyár elején felmerül bennünk a nagy dilemma, hogy pénzt költsünk vagy pénzt keressünk. Szórakozzunk vagy dolgozzunk? Vagy mondjuk a kettőt egy kalap alá véve dolgozzunk egy fesztiválon. Akármilyen szép élménybeszámolókat lehetne írni a nyári fesztivál repertoárokról, most a nyári diákmunka lehetőségeket fogom felkutatni és röviden vázolni nektek. 

Kezdjük a közelben. Aki nem akar távolra merészkedni, az beéri a szomszéd néni kisboltjával vagy a sarki fagylaltozóban adagolja a gombócokat. Viszont annak, aki az országon belül már merészebben mozog, annak ott a Balaton! Ugyanis a nyári főszezonban rengeteg munkalehetőség adódik a Balaton partja mellett, hiszen egész nyáron zsong a nép Közép – Európa legnagyobb tava körül. Itt főként a vendéglátásban könnyedén elhelyezkedő diákok részesülnek előnyben. Az utóbbi időben tombol a munkaerőhiány a Balaton parton, szóval jó megoldásnak tűnik ott tölteni a nyarat és keresni egy kis pénzt az őszi szemeszter kezdete előtt. 

Talán mindenki kedvence a fesztivál munka. Hiszen ott lehetünk kedvenc zenekarunk koncertjén, de délelőtt az unalmas tétlenkedés helyett, kicsit hasznossá tehetjük magunkat. Vagy, ha nem a pénz a legfőbb motiváció, akkor az önkénteseket is szívesen várják a fesztivál szervezők. Az eszeveszett bulizás mellett kipróbálhatjuk magunkat, mint rendezvényszervező asszisztens, pénztáros, információ pultos vagy akár egy diákvetélkedő levezényelője. Lehet, hogy ezután egy hétig nem állunk lábra, de a szórakozás és élményszerzés garantált. 

A bátrak kedvéért szó esik a külföldi munkalehetőségekről is. Először Európán belül kalandozunk. A legnépszerűbb országok, ahol a diákok megfordulnak, hogy kicsit több pénzt is bezsebelhessenek Németország, Ausztria, Anglia. Itt viszont már az angol vagy német nyelvtudás egyértelműen előny. Ezekben az országokban már nagyon széles repertoárból választhatunk, az idősgondozástól kezdve a gyári szalagmunkásig, vidámparki kisegítőig, szinte bármilyen munkakörben találunk valami kedvezőt. -azt nem is kell megemlítenem, hogy a fizetés is jóval borsosabb. Aki még mindig nem tudta elengedni a szórakozást, annak mondanám, hogy külföldi fesztiválokra is várják a szorgos diákokat. 

Már nagyon eltávolodva Magyarországtól és a szomszéd néni kisboltjától, szó eshet arról, hogy annyira él bennünk a kalandvágy, hogy egy másik kontinenssel ismerkednénk meg a nyár folyamán. Ez már jóval nagyobb körültekintést, tervezést és anyagi befektetést igényel. 

A legtöbb egyetemista már biztosan hallott az amerikai Camp Leaders-ről. Ez röviden arról szól, hogy amerikai gyerektáborok különböző feladatköreiben próbálhatjuk ki magunkat, legyen szó kisegítő személyzetről vagy gyerekfelügyelő pozíciókról. Miután vége a tábornak, lehetőségünk lehet utazni az Államokban, amerre csak szeretnénk. 

Akármit is választunk, mindig legyünk nagyon körültekintőek abból a szempontból, hogy a munka, amit vállalunk teljesen megbízható és mérlegeljünk előtte, hogy megéri-e nekünk rááldozni a nyarunkat. 

Úgy gondolom, hogy nem döntünk rosszul, ha hasznossá tesszük magunkat a nyári hónapokban, hiszen egy kis munkába még senki nem halt bele, illetve nagyon jó érzés lesz tömött pénztárcával kezdeni az új szemesztert, mintsem üres zsebbel. 

Hamar Boglárka

SPRING BREAKERS FEST

Idén áprilisban, ellátogattunk az először megrendezésre kerülő tavaszi fesztiválra „SBF”-re karunk és a dékáni szünet jóvoltából. Hogyan is kellene ezt elképzelni? 

Haverok, programok, sport, buli, jókedv és rengeteg ETK-s hallgató. Szervezőink megannyi jó programmal készültek nekünk „egészségtudományisoknak”, hiszen aki részt vett ezen a fergeteges eseményen, kizárt, hogy egy percig is unatkozott volna. A rendezvény már reggeltől megnyitotta kapuit. Számos új programot, sportot ismerhettünk meg, amik közül választhattunk, volt ahol nevezni kellett, akár több emberrel együttesen csapatokba összeállva. Mindenki megtalálhatta a neki valót. Voltak különböző sportok/csapatsportok, „chill zone” ahol kötetlen szakmai beszélgetést folytatva lazíthattál kicsit. A csapatok lényege az volt, hogy számos programban együtt vegyenek részt, például főzőversenyben, röplabdában. Akik nem csapattagként érkeztek, ők is számos lehetőség ún. „off program” közül választhattak. Szintén volt, ahol előzetes bejelentkezés alapján lehetett részt venni, de voltak kötetlenek is, mint például aerobic, world jumping, önvédelmi alapismeretek oktatás, mászó fal. Természetesen a bulirész sem maradt el, mivel volt fröccspong és zenés táncos óra. 

Mégis számomra az egészben legjobban a folyton szóló, pulzáló, lelkesítő zene tetszett. Aki ide belépett, azt biztos elragadta az igazi nyári fesztivál hangulat. Közösen érezhettük jól magunkat diáktársainkkal és tanárainkkal egyaránt. A szervezők pedig mindenre gondoltak, még a végig működő büfére is a fesztivál alatt. 

Továbbá gólyatábori nosztalgiát éreztem: pár program ott is szerepelt, mint például a buborékfoci, amit nagyon élveztünk. Sokan nem gondolták volna, hogy idén először került megrendezésre a szervezettsége és a magas létszám miatt. Szerintem, egy ilyen rendezvényen minden kari hallgatónak megéri részt vennie, ez is egy remek lehetőség hallgatótársaink megismerésére és persze a felhőtlen kikapcsolódásra, szórakozásra. 

Kovács Viktória

Mononucleosis infectiosa; avagy a Csók-betegség

„Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó, most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó…”

(Zámbó Jimmy: Még nem veszíthetek)

A „Királynak” talán nem a Pfeffier-féle mirigyláz adott ihletet egyik örök slágere megírására, én viszont miután megtapasztaltam a betegséget, rögtön tudtam, hogy egyszer szeretnék beszámolni ehhez kapcsolódó személyes élményeimről. Fáradtságérzet, egy kis torokfájás, megfázás szerű tünetek… így kezdődött minden. A rohanó életmód és a mindennapi teendők mellett egyesek hajlamosak szemet hunyni szervezetük jelzései felett. Sajnos én is így tettem.

A betegség lappangási ideje a szakirodalom szerint 7-től akár 49 napig is eltarthat, az én herpeszvírusom körülbelül két hét után döntött úgy, hogy megmutatja valódi arcát. Egyre gyengébbnek, elesettebbnek éreztem magam, a manduláimon tüszők kezdtek megjelenni, fájt a beszéd, az étel-, italfogyasztás. Felkerestem a háziorvosomat, aki tüszős mandulagyulladáson kívül nem gyanakodott egyébre. Az általa felírt antibiotikumos kezelés mellett a tüneteim rosszabbodtak: a manduláimra fehér plakk nőtt, galambtojás nagyságúra duzzadtak, képtelen lettem magamat ellátni. Az evés és ivás lehetetlenné vált a fájdalomtól. Felkerestem egy másik orvost, aki állapotomat látva azonnal elküldött az infektológiára, ahonnan már nem jöhettem haza: lázasan és gyengén feküdtem be a klinikára. Felállították a diagnózist: egy alattomos vírusfertőzés, a Mononucleosis infectiosa volt mindennek az okozója. 8 napig feküdtem a kórházban; közben szigorúan pépes étrenden éltem, infúziókat, vénásan adagolt szteroidokat és fájdalomcsillapítókat kaptam.

Már a betegség elején kutatásba kezdtem, mi is a Mononucleosis: ezt a fertőzést két vírus, az Epstein-Barr vírus és a citomegalovírus okozhatja. Leginkább cseppfertőzéssel, közvetlen nyálkontakttal terjed (innen is ered szerintem nem éppen találó neve, „Csók-betegség”). A leendő pároddal az első találkozás sem egy egészségügyi kérdőívkitöltésből, romantikus torok leoltásból majd ezt megkoronázva egy közös baktériumkitenyésztésből kell, hogy álljon. Szerintem elég abszurd lenne. 

A Mononucleosis infectiosa egy fertőző vírusbetegség, amely a májat, a szájüreget és a nyirokcsomókat támadja. Kezdetben nem produkál komoly tüneteket, maximum fáradtság, erőtlenség tapasztalható. Akár fiatal gyermekek is elkaphatják a betegséget, de leginkább a 15-35 év közötti korosztály körében gyakori. További tünetek: kaparó torokfájdalom, nyirokcsomó megnagyobbodás, láz, hányás, fejfájás, bőrkiütés; melyek akár 4-7 hétig is elhúzódhatnak. 

Az egy háztartásban vagy kollégiumban élők sincsenek nagy veszélyben addig, amíg nem kerülnek kontaktba az egyén nyálával. A betegségre a legjobb gyógymód a pihenés és a fizikai aktivitás kerülése. A lép-, és májmegnagyobbodás is gyakori tünetegyüttes, más szerveket (tulajdonképpen bármelyiket) is támadhat, a betegség ideje alatt hetekig, hónapokig ajánlott az intenzív testmozgás-, emelés kerülése. 

A betegséget már megtapasztalt barátaim együttéreztek velem, viszont sokan nem tudták, mi fán terem a mononucleosis. Sablonosnak hangzik, de igaz: ha betegen figyelünk testünk jelzéseire, és meg is értjük azokat, már megtettük az első lépést az egészségünkhöz visszavezető úton!

Webbeteg nyomán

Finta Kitti

Filmajánló: Testről és lélekről

Vajon mekkora varázsa lehet egy olyan filmnek, ami egy év után is töretlen népszerűségnek örvend és amit sorra műsorukra tűznek a hazai mozik? Számomra hatalmas. Enyedi Ildikó Arany medve díjas filmjének bemutatója következik. 

Miután megnéztem a filmet az első gondolatom ez volt: „HŰHA”. Mégpedig az a fajta, ami megdöbbenést, kis értetlenséget, elkápráztatottságot rejt önmagában egy kis bizarr és furcsa érzéssel megfűszerezve. Nos, lássuk röviden a történet lényegét. Aki hallott már a filmről bizonyára tudja, hogy a történet egy vágóhídon játszódik. A vegetáriánusok elsőre ellenszenvet érezhetnek, és bár az állatok feldolgozása picit belemart a szívembe, nem a vágóhídi munkálatok állnak történetünk középpontjában. Az itt dolgozó és teljesen különböző személyiséggel megáldott két főszereplőnk ugyanis álmaikban találkoznak anélkül, hogy arról eleinte tudomást szereznének. 

Miután erre egy pszichológiai vizsgálat során rájönnek, szépen lassan egymásba szeretnek. A nyálas-mázas hollywoodi csöpögés helyett igazi egyedi karaktereket kapunk. Főszereplőnőnk elég erősen beleesik az introvertált személyiségtípus fogalmába, és ezzel még enyhén fogalmaztam. Kapcsolatteremtési módjai erősen abszurdak, ami számomra kissé ijesztő. Hogy miért? Már maga a megnyilvánulása, beszéde monoton. Mintha próbálná megtanulni a felnőtt emberek közti kommunikációt, mindezt bemagolva. A Morcsányi Géza által megformált Endre kapcsolatteremtési motivációi ugyanakkor elsőre kicsit érthetetlenek. Bizonyára meglátott Máriában valami különlegeset… Na, de mégis, mit?! Az abnormális zárkózottságot? Ezt valószínűleg, csak ő tudhatja. Nem is boncolgatnám nagyon, mivel, mi ezt biztosan nem tudhatjuk. Bár számomra a férfi karakter nem szimpatikus. Szereplőink elemzésén túl mindenki figyelmébe ajánlom azon alapkérdéseket, melyek a felszín alatt bújnak meg a filmben: mi motivál, mit és mennyit bírsz, mikor adhatod fel céljaidat? 

Összességében engem megragadott a Testről és lélekről, még a megtekintés után is több órán keresztül voltam hatása alatt. Személy szerint csak ajánlani tudom, ha másra nem, csak azon célból, hogy megnézd és eldöntsd, tetszik e. 

Kovács Viktória

Ismerkedési szokások

Tippek és trükkök, hogy hol és miként találkozhatunk manapság legegyszerűbben hátralevő életünk igaz szerelmével… 

Csak úgy, mint máskor, most is egy kis történelemmel kezdeném irományom. Fontosnak tartom ugyanis, hogy összevessük a jelen tényállást a régmúlt, illetőleg a nem is annyira régmúlt helyzettel, hisz’ ez igencsak fontos a megfelelő következtetések levonásához és ez által a bevezetőben említett célunk eléréséhez. 

Nálam a világból sokkal többet látott emberektől, tehát biztos forrásokból tudom a következőket, de csitt: az emberek réges-régen még úgy ismerkedtek egymással, hogy ifjúsági klubokba, szakkörökre, diszkóba (utóbbi bizonyosan újdonság), focimeccsre, falunapra, majálisra, buszos kirándulásokra és sorolhatnám a nosztalgikus időkben népszerű programokat még ezerszámra, hogy hova is jártak. Mindez úgy hangzik, hogy ’ persze, mert most mintha nem járnánk ilyen helyekre?! ’ és én mit akarok itt ezzel úgy egyáltalán. Nos, csupán annyit szeretnék, hogy azért mintha mi egy kicsit csak másképpen csinálnák ezeket a dolgokat, nem? 

Nézzünk egy egyszerű példát, mondjuk a fent említett diszkóval kapcsolatban. Napjainkban nyilván járt már mindenki efféle rejtélyes helyen, így talán nem fontos részleteznem az ott fellelhető állandó arcokat, a fergeteges közeget. A parkett ördögei is érdemelnek néhány szót, bár már az sem számít ugyebár, hogy az ember lánya tudja-e egyáltalán, hogy kivel ’ táncol ’ és most nem arra gondolok, hogy nem ismeri a táncpartnert, hanem hogy konkrétan nem is látja, mert csak bele kell tolatni a szerencsés illető ölébe, avagy fordítva. A Szomszédok című sorozatot hoznám fel, hogy tükröt állítsak, mert azért nem volt az olyan nagyon régen, de ’úúúgy hallottam, hogy ezek a szórakozóhelyek akkoriban tényleg így néztek ki. Talán hihetetlen lesz, amit ezek után még mondok, de ott még beszélgetni is lehetett és valóban összejöttek nagy szerelmek, de ez számomra már elképzelhetetlen és azt gondolom, hogy ezzel nem is vagyok annyira egyedül. 

Boncolgassuk tehát egy keveset a jelen lehetőségeinket. Nyilvánvalóan szeretne mindenki ’ boldogan éltek, míg meg nem haltak ’ befejezést. Még a Grimm történetekben szereplő általában brutális halállal haló szereplők is, ezért is írtak nekik az eredeti végződésekhez képest egy vidámabb sztorit és talán egy kicsit azért is, hogy minket motiváljanak. Mert lássuk be motivációra szükségünk van a lehetőségeinket alapul véve. 

Mit látunk tehát ma? Mindenki rendkívül boldog, párkapcsolatban él, eljegyzik, férjhez megy, jön a baba, stb. Honnan is tudjuk ezt ilyen biztosan? Természetesen a 100%-os hitelességgel operáló közösségi portáloknak köszönhetően. Még egyszer mondom tehát: mindenki nagyon boldog, aki nem, az viszont nagyon nem és ezt fontosnak tartja tudatni minden elérhető emberrel. Persze vannak egyéb kategóriák, de nem szeretem ezt a szót, így inkább képzelje el mindenki maga, hiszen tegyük a kezünket a szívünkre, mindannyian tudjuk, hogy mi hova tartozunk ebben a virtuális közösségben. 

Tehát ezt látjuk minden nap, és aki egyébként sem boldog, az még boldogtalanabb lesz, ha a másik boldog, de aztán a boldog sem mindig olyan boldog, mint amilyen boldognak tűnik és így tovább… Jó szó ez a boldog. Értjük ugye, ez bizonyára szintén nem újdonság. 

Tudom, hogy sokáig húztam a nagy megoldást, de véletlenül sem szeretném elmulasztani lehetőségek ismertetését. Szóval, ha új emberekkel szeretnétek megismerkedni feltétlenül menjetek diszkóba, és miközben egészségügyi kitérőt tesztek még mindig bőven marad időtök jobbra vagy balra húzni valakit okoskészüléketek hatalmas kijelzőjén, annak hatalmas szemeit alaposan megvizsgálva. Viccet félretéve nem tudom, hogy mit javasolhatnék, mert szívesen mondanék valami csodaszert, de egyelőre még én sem ismerem. Ha egyébként valakinek van ötlete, tudja, hogy hol talál. Előre is köszi…

Kaszás Kinga