Ápoló - Mentőtiszt szakest

Minden tanévben megrendezésre kerül ez a hivatalos esemény, amelyen tiszteletét teszi a tanári kar, az évfolyamok magja, illetve aki segít ezt az eseményt létrehozni és lebonyolítani a Hallgatói Önkormányzat. – valamint ezúton is szeretnénk megköszönni, ebben a formában is a helyet biztosító Maláta Bisztrónak.

A hivatalos formán túl, egy hallgató közelibb és sokkal érdekesebb szemszögből közelíteném meg ezt az estét…

Véleményem szerint –amellyel nem vagyok egyedül- ez az egyetlen olyan nap, amikor végre összeszedetten is láthatjuk a csoporttársunkat, vagy éppen az alattunk-felettünk küzdő mentőtiszt növendékeket. A szekrény legmélyebb részein lapuló, rég nem látott ingeiket és koktélruháinkat előtúrhatjuk, amiket eddig elfedett a szolgálati kabát vagy éppen az itt-ott foltos, megfakult nadrágunk. Talán ez az egy időpont is - kinek örömére, kinek bánatára - amikor végre az egyetem falain kívül találkozhatunk az oktatóinkkal és szaktársainkkal is. Ez az a pont, amiért igazán meg is éri ide eljönni, amellett hogy jókat ehetünk és ihatunk.

Az este kezdéseképpen dékáni és oktatói köszöntőket hallhatunk, valamint bepillantást nyerhettünk, hogy mit is keressünk mi itt mentőtiszt szakirányon. A hangulatfokozásaképpen élő zenét hallhatunk egy szám erejéig, ezután megkezdődött a vacsora. A szolid és ünnepélyes kezdet után mindenki felszabadultan fordul asztalához és kezdi fogyasztani a vacsorához felszolgált ünnepi bort, aminek köszönhetően a véralkoholszintünk is minimálisan emelkedett.

Miután mindenki jóllakottan hátradőlt, kezdődhetett a kérdezz-felelek játék, vagyis kérdéseket tehettünk fel oktatóinknak, és a nyakatekerten megfogalmazott kérdésekre ugyanilyen módon definiált válaszokat kaptunk. Majd itt kezdődött el az, amit minden hallgató talán a legjobban várt, odamehetünk oktatóinkhoz és feltehettük azokat a kérdéseket, amiket eddig nem mertünk vagy talán az egyetem forgatagában nem volt alkalmunk megkérdezni. Az itt kapott válaszok értelmet adnak a következő x félévre (ki tudja, mennyi van még), az át nem aludt napokra és hetekre a vizsgaidőszakban, illetve a legfontosabbra mikor fog megtérülni a rengetett befektetett energia…

Oktatói és hallgatói véleményre is egyaránt kíváncsiak voltunk, ki hogy érezte magát és mit tartott a legjobbnak:

"Ez a második alkalom, hogy mentőtiszt-ápoló közös szakesten vehettem részt oktatóként (és összességében is a második, mivel sajnos mikor hallgató voltam, ilyenre nem nyílt lehetőségünk). Azt gondolom, hogy ez a fajta kezdeményezés mindenképpen hasznos akár a hallgatóknak, akár az oktatóknak. Ami különösen tetszett, hogy a vacsora elfogyasztását követően kötetlenebbé vált a beszélgetés, hiszen a hallgatók és az oktatók közös asztalokhoz "sodródtak". Egy ilyen rendezvényen lehetőség nyílik egymást jobban megismerni, hiszen a beszélgetések során nem csak szakmai dolgok kerülnek elő. A létszámot tekintve a mostani magasabb volt, mint a korábbi és bízunk benne, hogy a következő alkalommal még többen el tudnak jönni." – Bánfai Bálint, szakoktató

„Az idei szakest volt a második, amin részt vehettem. Kicsit szkeptikusan álltam a rendezvényhez, de az este folyamán minden kétségem elszállt. Kellemes társaság, jo hangulat, finom vacsora.” – Kovács Attila, III. éves mentőtiszt hallgató

Pámer Bettina

A kollégiumi élet szépségei Vol. III.

Kollégiumi helyünk elfoglalása, embriológiai tanulmányainkat felfrissítve, hasonlít a beágyazódásra. A természet eme csodájával párhuzamot vonni mondhatnánk elég meredek gondolat, de vizsgáljuk csak meg azon okokat, melyek mintegy parallel állnak a fent említett esettel. Az augusztusi holdhónap végén kerül sor jeles eseményünkre, mely után lassú, közel 10 hónapos fejlődési szakasz veszi kezdetét a reményeink szerint télen is meleg helységben. Az időszak végére a kollégium egyik nyílásán keresztül felbukkan az egy tanévvel idősebb és tapasztaltabb énünk, akiről méltán mondhatjuk el, hogy szinte „új emberként születik újjá”. Ideális esetben minden végtag a helyén van. Kézben egy poggyász, no meg a sikeres vizsgák. Mindennek tetejébe pedig rengeteg élmény!

Mint ahogy azt említettük, ez egy folyamat. Ahhoz, hogy kellőképpen megérthessük, át kell tekintenünk a helyet, ahol lejátszódik. Az ETK hallgatóinak többsége a Collegium Laterumban található ötágyas szobák, azaz a quincqe lectulo locus-ok felszereléseivel közeli, intim kapcsolatba kerül (nem olyanba, mint amire gondoltok, rosszak vagytok, nagyon rosszak). A diákok ekkor a hallgató, más néven discipulus fejlődési szintjén helyezkednek el. A discipulusok interpersonális kapcsolataira, azaz a tight és loose junction-okra, illetve a többi, 10 hónap alatt lejátszódó „fejlődési stádiumra” is kifogunk térni egy későbbi részünkben, nemekre lebontva.

Ma azonban a helyszínnel foglalkozunk!

Tehát adva van egy kollégium. Épületről beszélünk: most tisztába kerülünk azzal a ténnyel, hogy az épület, mint megnevezés abban a pillanatban nyer értelmet, mikor az adott építmény legalább egy jól körülhatárolt helyiséget tartalmaz. Épületes gondolat… A Laterumnak például több emelete, szobája, helyisége vagyon, de ez a leírás olyan grandeurózus vállalkozás, mely nem hagyhatja figyelmen kívül a többi kollégiumot sem, így maradjunk csak a jól bevált általánosításnál.

Amint belépünk, szembetalálkozunk egy portával, ami egy helyiség. Ebben ül a portás. A discipulus jól teszi, ha alapvetően barátságos és kedves modorban szólítja meg a portát őrző portásokat, ugyanis előfordulhat a kései órákba nyúló „tanultunk a tudásközpontban” epizódok után, hogy kiderül: nincs nálunk a helyzet kulcsa. Bizony, a kulcs, a biléta, a beléptető mágneskártya mind azon eszközök végtelenbe nyúló sorát gyarapítják, melyek a „hol van, az előbb itt volt a kezemben!” reggeli kategóriájába tartoznak. Senki sem szeretné, ha fáradtan és elcsigázva, a sötét éjszakából megtérve, nem egyik kedves ismerősével, hanem az alvilág kapujából átruccant háromfejű szörnyeteggel, Cerberussal találkozna, aki az intézkedésből adódó plusz munka miatt rövid úton küldené tovább egy szinttel feljebb Szent Péterhez. Továbbá kérné a discipulus becses nevét és megtisztelő aláírását, azaz signo-ját egy szép nagy papíroson.

A diák a porta után beljebb kerül és egy hosszú, viszonylag tágas vezetékbe jut, melynek neve: kollégiumi folyosó, más néven corridor. Az évek mindinkább nyomot hagynak a corridor falán és az azon található ajtókon. Az ajtók képezik az átmenetet a corridor és a többi helyiség között. A corridoron zajló ciklikus életfolyamatok legszembetűnőbb példái az ajtók mellé kihelyezett szárítók.

Írásunk nem vállalkozhat teljes mélységében megtárgyalni az összes helyiséget, így a konyha, a társalgó és a mosókonyha részletes leírásával kapcsolatban a kapcsolódó (hamarosan megjelenő) irodalmat kéretik áttekinteni. Itt pusztán csak említés szintjén kerülnek tárgyalásra.

A corridor egyik számunkra kijelölt helyén elérkezünk a szobánk ajtajához. A mi szobánk. Katonai zsargonnal kifejezve: működési terület. Érdekes módon kémiai tanulmányaink alapján elmondhatjuk, hogy a discipulusok a működési területeken, mint az elektronok az atompályákon, maximális számban párosítatlanul helyezkednek el (ha tudnak). A kollégium alapvetően nem koedukált. Van, akinek van spinje, és van, akinek meg helye van a spin számára. A discipulus új megnevezése, nemi hovatartozását illetően: spin és non-spin. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor pedig a következő megállapítást tehetjük: adott működési területre a lehetőségekhez képest azonos „spinnel” kerülnek a hallgatók.

Először azokat a locusokat írjuk le, melyekben a spinnel rendelkezők tartózkodnak: a spines enklávék bizonyos szempontból a jól bevált törzsi társadalmi szerveződésen alapulnak. Tagjaik egyneműek, de sokszínűek. Általában nem kerül vezető választásra, ugyanis „itt mindenki egyéniség”. (Ez a spinnel nem rendelkező, non-spin szobák mikro-társadalmaira is jellemző.) A szobába kerülő spinek száma minimum 1, maximálisan 5 fő. Az elektrosztatikus és olykor-olykor odorózus taszításból eredően a lehető legtávolabb, a locus sarkai felé helyezkedve történik a beágyazódás. Itt lépnek be a 10 hónapos fejlődésük első stádiumába, melynek neve: összeszokási időszak, mellékelten két hetes masszív ivászattal. Ebben a pár hetes intervallumban kerülnek felmérésre az erőviszonyok a májak tűrőképességét illetően. Aki a legtovább bírja, bizonyos tekintetben tiszteletet válthat ki a spin-társaiból, azonban ha megragad ebben a fejlődési stádiumban, akkor a tanév elkövetkező időszakjaiban komoly hátrányra tehet szert saját fejlődésének tekintetében. A locus feltérképezése is ilyenkor történik, mely ideális esetben rendelkezik valamilyen fürdőhelyiséggel. Itt néha megtalálható az előző non-spin lakók fejének biológiai nyoma a lefolyókban, melyet szakkifejezéssel haj-nak hívnak. Spinnel rendelkezők is hagyhatnak hasonló nyomokat maguk után. A szobában található test, melynek nevéből a hónapokig tartó fejlődési szakasz legelső lépését eredeztetjük, az ágy. Az elkövetkezendő időszakokban történő eligazodás és földrajzi meghatározás céljából a discipulus az ágyat jelöli ki működési területének origójául. Az ágy szent és sérthetetlen, bárminemű külső behatás egyértelműen megbontja az első két hetes időszakban kialakult homeosztatikus állapotokat a locusban. A spinnel rendelkezők ágyának jellemző része egy paplan, egy párna és egy lepedő. Ezen felül egyéb kiegészítőt csak ritkán tartalmaz. 

A szoba további berendezési tárgyai között szerepel a polc, melyre a járulékos szervek, függelékek kerülnek. Ezek közé tartoznak a sörös korsó, a boros pohár, a feles pohár, a laposüveg. Továbbá pár energiaital, melyek nélkülözhetőségét a tudományos szakirodalom eddig nem erősítette meg, azonban nem is cáfolta. Egyesek az emberi fejlődés egyik mára már feleslegessé vált maradványának tekintik. A polcon található még: egy bajuszpöndörítő, egy szakállfésű, egy egypengés borotva, egy borotvapamacs és ahhoz tartozó tálka. Továbbá evolúciós zsákutcák: a hajzselé és férfi hajlakk.

A szobában megmozdítható, azaz mobilis berendezési tárgyak az idő előrehaladtával diffúziós sajátságokat vesznek fel: a ruhák a szekrényekből először a székekre, majd az ágyakra tevődnek át, míg a hétvégi hazautazások során átmenetileg ki nem ürülnek a rendszerből. Az eredetileg tiszta konyhai eszközök in-situ mikrobiológiai és pathológiai kísérletekre kerülhetnek felhasználásra egy szemmel mindig jól látható részén a szobának, melyet a tárgyak tulajdonosainak figyelme valamilyen csodálatos módon mindig elkerül. Ez a nevezett tulajok látásával és értelmi fejlettségével kapcsolatos aggályokat és kérdéseket vet fel. A homeostaticus folyamatok erős megbontása, az ilyen káros kísérletek engedése, akár a rendszerből való kilökődéssel (kilökdösődéssel és a konyháig való rugdosással) is járhat, teljesen érthető módon.

Ahogy telik az idő, megjelennek a „trófeák”. Ezen idült kifejezési tárgyak az adott spin társadalmi és közösségi fontosságát, illetve elért eredményeit hivatottak szimbolizálni. A felhalmozott boros- és sörösüvegek, illetve a továbbra is evolúciós zsákutcának számító energiaitalok halmai az esztétikumon illetve a non-spin vendégek elkápráztatásán kívül egyéb értelmes célt nem szolgálnak. A 10 hónapos időszak végére azonban menthetetlenül és visszafordíthatatlanul eltűnnek. Létezésükről pár facebookos illetve twitteres kép árulkodik, melyeken a trófeák tulajdonosa visszafogottan, de nem félénken, büszkén, de nem beképzelten, magabiztosan, de nem vandál módjára mosolyog a halom felett.

A locus a 10 hónapos időszak elteltével kiürül és a nyár folyamán felkészül az újabb lakók fogadására.

 Tóth Tibor

A kaposvári gólyák sem maradtak avatás nélkül!

Október elején a kaposvári képzési központban is megrendezésre került a gólyaavató. Mindenki izgatottan készült erre a napra, már szeptember óta gyakoroltak a gólyák. Az idei évben négy csapatra lettek osztva a lelkes első évesek, mégpedig: a Művészek, a Sportolók, a Kockák és a Stréberek mérték össze tudásaikat kisebb-nagyobb sikerrel.

Az avató öt órakor vette kezdetét az ebédlőben, a feladatok között szerepelt kvíz is. A kérdések az egyetem, a hallgatói önkormányzat és általános műveltség témából kerültek kiválasztásra. Természetesen más jellegű feladatok is vártak a gólyákra, volt egyéni és csapat feladat is. Sok teendőt kaptak, amit meg kellett csinálni vagy el kellett készíteni, ilyenek voltak például a csapat tánc, induló, zászló és "gólyatál". 

A gólyatálon minden finomság szerepelt, ami szem-szájnak ingere, amit a végén persze közösen elfogyasztottuk. Minden csapat hősiesen küzdött, mindenki a maximális teljesítményt nyújtotta. Az avató végén a gólyák esküt tettek és megfogadták, hogy hű ETK-sok lesznek. Az első helyezést végül a Művészek nyerték el, de a többi csapat sem volt letörve. 

Az este ezzel nem ért véget, a buli csak ezután kezdődött ahol mindenki kiengedhette a több hetes fáradalmakat: hajnalig tartó buli várt ránk, bár, ezt csak másnap reggel tudtuk felfogni…   :)

Tantos Szabina

Jótékonysági kutyasétáltatás

A Misina Természet- és Állatvédő Egyesület 21 éve alakult, ma 300-400 állatnak biztosít állandó otthont. A szakemberek valamint az önkéntesek folyamatosan az állatok életkörülményének javítására és az újításokra törekednek. Háziállatokon kívül más hazai vadállatok befogadásával is foglalkoznak.

Idén először kerül megrendezésre a Jótékonysági kutyasétáltatás, melynek szervezőjétől, Ráduly Viktóriától - másodéves gyógytornász hallgatótól - most még több részletet tudhatunk meg…

Hogyan jött az ötlet? Miért pont ennek a menhelynek ment a gyűjtés?

2 kutyus büszke tulajdonosa vagyok, így az ötlet már régóta megfogalmazódott bennem, hiszen egyiküket menhelyről hoztuk el évekkel ezelőtt, télen. Akkor szembesültem vele, hogy a menhelyi állatoknak a téli időszak a legnehezebb és a megbetegedések szempontjából talán a legveszélyesebb. Ekkor döntöttem el, hogy ha lehetőségem lesz rá, segítek rajtuk. Mióta Pécsen tanulok több fórumon is találkoztam a Misina Természet-, és Állatvédő Egyesület nevével. Utánanéztem és láttam, hogy rengeteg befogadott állat kap otthont náluk, ezért úgy gondoltam, hogy jó helyre kerülnének a felajánlások, amit most már – hogy ott jártunk- bizton állíthatok.

Milyen volt a fogadtatása?

Mondanom sem kell, hogy a kutyusok örültek nekünk a legjobban, de a gondozók is rendkívül segítőkészek voltak.

Sokan segédkeztek a kutyusokkal?

Nagy örömünkre igen! Sajnos az égiek nem kedveztek nekünk, hiszen esős, szeles, hideg időt kaptunk erre a napra, de ennek ellenére nagyon sok hallgató kilátogatott a menhelyre. Az előzetesen regisztrált hallgatók közül - a rossz időjárás ellenére is- 80%-uk megtisztelt a jelenlétével.

Nem voltak agresszívak a kutyusok?

Egyáltalán nem. A menhelyen csak olyan kutyákat lehet sétáltatni, akik teljesen beszámíthatóak és nem veszélyesek. Amelyikük esetleg nehezebben viseli a pórázt, őt nem adják ki a kennelből. Séta előtt minden fontos információt megkaptunk a gondozóktól, amire oda kellett figyelniük a sétáltatóknak.

Milyen állatokkal találkozhatunk még a menhelyen?

Személyes kedvenceim a nyulak voltak, őket a kutyák is nagyon kedvelték. A teljesség igénye nélkül találkoztunk még vaddisznóval, őzikével, lovakkal, szamarakkal, kecskékkel, tehenekkel, szürke marhával, de a baromfiudvaron is képviseltette magát mindenki.

A hétköznapokban mennyire vagy adakozó lelkű? Volt már rá példa, hogy szerveztél hasonlót?

Szeretek adni, éppen ezért igyekszem az ilyen jellegű eseményeken részt venni. Ez volt az első ilyen típusú jótékonysági rendezvényem, de bízom benne, hogy nem az utolsó. Úgy vettem észre a kilátogató hallgatókon, hogy nagyon jól érezték magukat, örültek, hogy adhattak, éppen ezért a jövőben is szeretnénk megadni a lehetőséget a Hallgatói Önkormányzattal együtt.

Minden zökkenőmentesen zajlott? Voltak esetleg olyan háttér munkálatok, amik nem úgy sikerültek, ahogy szeretted volna?

Nagyon könnyű volt együtt dolgozni a Misina Egyesülettel, rugalmasak voltak és segítőkészek. Az adományok összegyűjtésében/tárolásában/szállításában nagy segítségemre volt a HÖK, illetve a Kollégiumi Bizottság is. Azt mondhatom, hogy minden nagyon jól működött, egyedül a jó idő az, amit ugyan „megrendeltem”, de sajnos nem érkezett meg, de ettől függetlenül egy élménydús délutánt tölthettünk el.

Számodra mit jelent a jótékonykodás?

Örömet. Jó érzés másokkal jót tenni, másoknak örömet okozni, de véleményem szerint ezt nem csak az adventi időszakban kellene megtenni. Jótékony ne csak karácsonykor legyen az ember, hanem bármikor máskor, amikor úgy érzi, hogy szívesen adna. Természetesen decemberben sokkal szebb és nagyobb figyelemnek örvend, de az év többi napján is vannak sajnos rászorulók, akiken lehet segíteni.

Akik a továbbiakban is szeretnének felajánlásokat tenni a menhelynek, hol és hogyan van rá lehetőségük?

A menhely folyamatosan fogadja a felajánlásokat, - legyen az eledel, pokrócok, takarók, tálak, játékok bármi, amivel megkönnyíthetik az állatok életét- illetve a kutyasétáltatókat is. Aki a továbbiakban is élne ezen lehetőségekkel, nekik javasolnám, hogy keressék fel a menhely weboldalát vagy keressenek meg engem (viktoria.raduly@etk.pte.hu) és szívesen segítek bármiben.

Végezetül volt esetleg valami olyan emlékezetes pillanat, amit szívesen elmesélnél? (vicces, megható történet…)

Őszinte leszek, nekem az egész délután egy emlékezetes pillanat volt. A nap végén sárosan, vizesen sétáltam haza és az emberek az utcán –érthető okokból…- érdekesen néztek rám. Egyáltalán nem zavart, hogy mit gondolnak rólam, vajon miért nézek ki így, mert hihetetlenül felvoltam töltődve pozitív energiával, nyugodt voltam, jól éreztem magam. Az állatok boldogsága, a szabad levegő, és a sok jó ember, aki körülvett, feldobták az egész napomat. :-)

Tóth Eszter

Gólyaavató Szombathelyen

A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Szombathelyi Képzési Központjának gólyaavatója 2015.09.30-án 18:00 órakor, a kollégium tetőtéri klubbjában került megrendezésre. Én és a szobatársaim egész nap nagyon izgatottan vártuk a délutánt, hogy megtudjuk a feladatokat.

Már néhány nappal a gólyaavató előtt az utolsó simításokat végezték a szervezők, hogy minél érdekesebb és kreatívabb feladatokat tudjanak összeállítani nekünk, mint például: selfie, tehénkedés, puszi, összetartó erő, fűzd fel, vámpírvacsora.

A nappali és a levelezős gólyák a tetőtéri klubban gyűltek össze, ahol a felsőbb éves hallgatók köszöntöttek bennünket, kedves kis meglepetésükkel, welcome drink-kel és gólyakitűzővel. A feladatok megkezdése előtt a gólyatáborban elsajátított gólyatáncot tanítottuk be Sárközi Zsanett HÖK-alelnök segítségével a többi kisgólyának. A tánctanulás és egy kis szórakozás után 2 csapatra osztottak minket, és megkezdődtek a feladatok. A vetélkedő nagyon viccesen indult, majd a végére kezdett izgalmassá válni, mert a két csapat között kiélezett küzdelem alakult ki a győzelemért. A legnagyobb sikert a gólyák körében a pudingetetés aratta, aminek az a lényege hogy, egy ember lefekszik a földre egy másik mellé áll, álló pudinggal eteti a fekvő embert. Az a lényeg, hogy minél több puding kerüljön az illető szájába.

Élményeinket még sorolhatnánk több oldalon keresztül, de hogy cikkemet rövidre fogjam az avató eredményhirdetésével és a díjkiosztó leírásával zárom soraimat. Nekem személy szerint nagyon tetszett, hogy a részvételért közösen kaptunk egy finom tortát, a győztes csapat, pedig egy üveg pezsgőt, egy tábla csokoládét és oklevelet kaptak. Továbbá voltak külön díjazottak, mint például: az év gólyalánya és az év gólyafiúja, és a legjobb jelmez tulajdonosa. A gólyaavatót az „Anatómia” csapat nyerte. Ez mindenkinek egy felejthetetlen élmény marad. Köszönjük a PTE ETK SZKK HÖK-nek.

  Köő Adrienn, Ujvári Fanni, Bellus Mirtill

Octoberfest Zalaegerszegen

Ha valaki azt mondaná, hogy a Képzési Központokban nincs élet, és az ottani egyetemisták nem tudnak bulizni, ne higgyetek neki! Nem először tapasztaltam saját bőrömön, hogy mennyire jól tudom érezni magam a kihelyezett Karok városaiban és ott is tetőfokára hág a hangulat.

Október második hétvégéjét Zalaegerszegen töltöttük, ahol részt vettünk az V. Octoberfest Sörfesztiválon. A városi szervezés nagyon kitett magáért, hiszen mindhárom nap (péntek, szombat, vasárnap) akadtak programok kicsiknek-nagyoknak egyaránt, mindenki megtalálhatta azt, amiben leginkább kedvét lelte. A gyermekeket egész nap vidámpark, játszóházak és kézműves foglalkozások várták, a játszani vágyó felnőttek pedig megmérkőzhettek szkander- és sörivó versenyen. A pénteki napon betekintést nyerhettek az Életmód Klubba, késő délután az ESSEMM szórakoztatta a közönséget, majd a magyar rock koronázatlan királyai, az EDDA zenekar tagjai dübörögtették a hangfalakat, az estét pedig a Mistary Gang zárta fergeteges hangulattal.

A szombati nap tűnt a legígéretesebbnek, az esős-borongós idő sem szeghette kedvünket. A közönség a zalaegerszegi jéghoki csapat meccsét tekinthette meg a Jégcsarnokban, külső helyszínen a „stunt riding showt” élvezhették és sörbiciklis városnézés is színesítette a palettát. A legnagyobb élményt számunkra az esti programok nyújtották. Egy fantasztikus Republic nagykoncertet tomboltunk végig, ami alatt nagy benyomást tett ránk a zenekar. Elkalauzoltak bennünket a 90’es évek slágerei közé, és új dalokat is játszottak nekünk, amiket egyaránt élveztünk. Leírhatatlan érzés, amikor egy tömeg együtt énekel és ugrál, mert a zene akkora hatással van rá, de természetesen, amikor repült a bálna, mindenki vigyázzba állt. A koncert zárásaként a vidám percek megható pillanatokká változtak. A fények kihunytak, a zenekar tagjai átkarolták egymást, a közönség egy percre elhallgatott, mert egy ismerős dallam sejlett fel az éjszakában emléket állítva Cipőnek, aki már nem lehet közöttünk. A megemlékezés ellenére sem fagyott meg a hangulat, tapsvihar éljenezte a Republicot.

Az este további részében Bárány Attila adta a talp alá valót, és mi nem voltunk restek táncolni a lemezlovas produkciója közben. Bár a városban ezután a programok véget értek, kis csapatunk még nem érezte álmosnak magát, így a kollégiumban kisebb „konyhabulit” rendeztünk, és csak hajnalban hajtottuk párnára a fejünket.

Vasárnap a fesztivál levezetéseként róttuk a köröket és szeltük a jeget a városi Jégcsarnokban.

Mindent összegezve egy élményekben gazdag, vidám hétvégét tölthettünk el egy remek baráti társaságban.

Csárdi Klaudia

A kollégiumi élet szépségei Vol. II.

Egyszer, többek között Gyúrós Csepellel kerültem egy szobába. Csepellel együtt a 2,5-5 kilós táplálékkiegészítők is beköltöztek. Tejsavó-kombinált-designer-szója-állat-növényi-fehérjék, kreatin-monohidrát porok és vitaminok. Hasznosságukkal vagy éppen haszontalan voltukkal kapcsolatban nem kívánok véleményt megfogalmazni. Azonban a közösen eltöltött idő alatt bizonyos szempontból felkeltették az érdeklődésemet.

Nem fogom sokáig cidázni, de ezek a kiegészítők beleszólnak az anyagcsere folyamatokba. Ez tény. Ez a céljuk. Az is tény, hogy az emésztőrendszeren keresztül szívódnak fel. Az nem érdekel, számomra kvázi tök mindegy, hogy milyen ízesítésűek! Tőlem akár hupikék törpikék ízűek is lehetnének, akkor sem lenne normális, természetes ízük. De Csepelt ez nem érdekelte, nagyüzemben itta az epres és csokis turmixokat. Napközben még ellehetett viselni a dolgot, mert ilyenkor az ember odafigyel magára. Meg az emésztési folyamataira is. De amint leszállt az éj…

Az emésztés során, mint azt tudjuk, gázok képződnek az emésztőrendszerben. Ezeknek távoznia is kell valahol. Teljesen normális, természetes folyamat, része az emberi anyagcserének. Kivéve, ha valakinek puffad a bele a kiegészítőktől. Csak később értettem meg, hogy a kollégának milyen gigászi erőfeszítésébe tellett napközben visszatartania magát. Nap, mint nap komoly fapofával meredt maga elé a laptopját bámulva, miközben homlokán olykor-olykor apró izzadtságcseppek jelentek meg. Elmaradhatatlan jelenet volt a hosszú szürcsölgetés abból a rózsaszín masszából, ami állagával Steve McQueen ’58-as horrorját juttatta eszembe. Miután bejutott a szervezetbe, dolgozott. Munkálkodott.

Van egy izmunk: a GIR legkülső záróizma, latinul musculus sphincter ani externus. Ezt az izmot mi, emberek akaratlagosan tudjuk szabályozni. Ennek lényege, hogy az alapvetően is kontrahált izmot további nyomás alá tudjuk hozni, tehát jobban össze tudjuk szorítani. A slusszpoén az, hogy ezt csak addig a pillanatig tehetjük meg, míg éberek vagyunk. Ugorjunk arra a pillanatra, mikor Csepel elaludt. Az a kis irinyó-pirinyó szelep abban a pillanatban veszített feszességéből. És megindult az orkán. Előtört a palagáz. Engem úgy tanítottak, hogy férfiember nem nevet a másik baján. Így hát maradt az akceptáló belenyugvás a folyamatos tüzérségi zárótűz fojtó ködjében. Hogy az égbe fordulhatott elő ez szegény csávóval? Mint nagyapám Csepel motorja. Máig nem tudom eldönteni, hogy mi a veszélyesebb? Az 50-es évek fent említett robbanómotoros slágertermékével száguldozni, vagy a természetes folyamatokba való ilyen extrém belenyúlás következményeit elszenvedni?

 Tóth Tibor

Regatta – Velünk egy hajóban

Az ETK csapata II. helyezést ért el a karok közötti vetélkedőn

Az idei PTE Regatta megmérettetésen 8 csapat ragadta meg az evezőit és szállt hajóba a győzelemért október 3-án, Orfűn.

Az indulás nem volt zökkenőmentes, egy órás késéssel érkeztünk a verseny helyszínére, de a gyönyörű napsütéses idő gyorsan feledtette a kezdeti nehézségeket, majd mindenki magába szívott egy kis energiát, bemelegítettünk és átszellemültünk…

A verseny egy 500 méteres időmérővel kezdődött, ahol nagyon jól teljesített a csapatunk, hiszen egyből a harmadikok lettünk. Ez pedig óriási löketet adott a csapattagoknak –igen, ki merem jelenteni-, hogy egy szinte ismeretlen társaságból ilyen hamar, egy összeszokott csapatot hoztunk létre. Ráéreztünk a másikra, hiszen együtt eveztünk, együtt mozogtunk, együtt küzdöttünk a győzelemért.

A következő megmérettetések már 100 méteres szakaszokon zajlottak.
A rajtoltatást Fodróczi Vilmos Egyetemi Országos Bajnokunk vezényelte - természetesen Vili is az ETK lelkes hallgatója.
Az első futam a FEEK csapata ellen futott, ahol a már kidolgozott stratégiával, könnyedén le is hagytuk őket. Aztán a következő futamon a döntőbe jutásért zajlott a csata, a TTK csapata ellen. Nagyon biztosak voltunk magunkban, bár kicsit tartottunk a TTK-s csapatoktól, de végül ezt is megnyertük és bejutottunk a döntőbe, így már csak egy csapatot kellett megvernünk. A döntő küzdelemben szintén egy TTK-s csapat ellen eveztünk, de sajnos a „Brazil gépsor” átgázolt rajtunk, így ezüstérmesek lettünk.

A sárkányhajózás mellett, a már hagyományossá vált főzőversenyen is részt vettünk, mint minden csapat, ahol idén gulyáslevest kellett készíteni; ez pedig olyan jól sikerült, hogy a különdíjat is elhozhattuk!

A 8 résztvevő csapat az ETK, a Brazil gépsor, az MK Tigers, Kappa Tau Beta, a Gépészek, a Kávépénz, a PTE TTK és a KPVK - Kicsiny Pörgős Vadmalacok Közössége volt, míg csapatunkat Juhász Tamás, Ráduly Viktória, Hoffmann Károly, Barkóczi Bálint, Süveges Dániel, Rajner Dániel, Heizler Lotti, Tóth Eszter, Kovács Ákos, Uzonyi Máté, Kamp Salamon, Horváth Bence, Vaski Bianka, Kun-Szabó Pálma, Pál János, Bencze Dóra, Takács Bence, Ormosy Réka, Bárány Anett alkotta.

A csapatkapitányunk, Juhász Tamás szavaival élve:

„Köszönöm szépen mindenkinek, aki eljött! Nagyon kevés evezős múlttal a hátunk mögött egy csodálatos 2. helyet értünk el és jól szórakoztunk közben. Gratulálok mindenkinek!”

Tóth Eszter

A ZKK is felavatta gólyáit

Az ifjú egészségügyi szervező és gyógytornász szakos hallgatók már kora délutántól kezdve izgulhattak a sötétedés után rájuk váró szellemes feladatok, játékos megpróbáltatások és emlékezetes kihívásnak egyértelműen nevezhető etapok miatt. 

Az ifjak a B kollégium épülete előtt gyülekeztek és a leendő gólyapásztorok itt osztották őket öt csapatra. Ezután következtek az est folyamán elmaradhatatlan epizódok (értem ez alatt például a gólyák kelepelését utánzó mozdulatok végtelenségig történő ismételtetését), és a „szebbnél találóbb” és „halkabbnál hangosabb” ilyenkor szokásos nóták nem annyira énekeltetését, mint inkább ordibáltatását. De ez már csak így megy, hisz’ ellenkező esetben honnan is tudhatnák a környező felsőoktatási intézmények gyámoltalan növendékei, hogy a közelben ETK-sok leledzenek.

Eme nem éppen alantas, sokkal inkább dicsőséges tevékenységek folytonos ismételgetésének közepette bocsátották útjukra, azaz egy rövid városi túrára a szervezők a gólyákat. A csoportok eztán útjuk során lépten - nyomon állomásokba ütköztek, ahol természetesen már várták őket a felsőbbéves gólyapásztorok és segítőik.

A feladatok között szerepelt kvíz, amelynek kérdései az egyetemmel voltak kapcsolatosak és a helyes válaszokért cserébe tojásokat érdemeltek ki a válaszadók. Az állomáson azonban csak úgy szerezhettek pontokat a résztvevők, ha ezeket a tojásokat a továbbhaladás előtt egymás fején törték szét.

Voltak persze ezzel szemben ügyességi feladatok is, például liszttel és olajjal töltött lufik kipukkantása, amit párokban hajtották végre az önként jelentkezők és kezeiket nem használhatták a lufipukkantás problémájának megoldása közben. 

A gólyák túrája a sötétedés után a B kollégium épületének tornatermében folytatódott, ahol további feladatok vártak rájuk, amelyeket már a zsűri színe előtt kellett végrehajtani és így szerezhettek további pontokat.

A kora őszi időjárás önmagát meghazudtolva remek időt biztosított az elsőévesek számára, így a tornateremben még nem volt fűtés, azonban a hőség oly’ mértékben nagynak bizonyult, hogy sokan szabadultak meg néhány ’felesleges’ ruhadarabtól. Mindezt természetesen csak olyannyira, ahogy az ilyenkor már csak lenni szokott, tehát kizárólag a feladványok megoldása és a maximális pontszámok elérése érdekében, a ’csapat mindenek előtt’ elvet szem előtt tartva. Ahogy ez ilyenkor már csak lenni szokott..

A zsenge ETK-sok úgy tűnt remekül teljesítenek a legkülönfélébb versenyszámokban is, mindezt a zsűritagok arcáról volt szerencsém leolvasni. Az ezekről a pillanatokról készült fotókat azonban mindenki nagy bánatára megtartom magamnak olyan napokra, mikor valahogy nem úgy indul az a bizonyos reggel. 

A gólyaavatón egyébként hetven - nyolcvan elsőéves vett részt és az első helyezést végül az „Indiánok” csapata érdemelte ki. Mindenki jól szórakozott és képzeljétek hozzá az ilyenkor szokásos köröket, de mi mást mondhatnék, ha egyszer így történt. Ott voltam, szóval higgyetek nekem…

Kaszás Kinga

Kutatók éjszakája a kaposvári képzési központban

A PTE ETK kaposvári képzési központja a tavalyi évben csatlakozott a Kutatók Éjszakája című rendezvénysorozathoz. Idén próbáltuk színesíteni a programokat, mert egyre több az érdeklődő más-más korosztályból. A rendezvény sok előkészületet igényelt, de mindenki maximális teljesítményt nyújtott, az oktatók és a hallgatók is egyaránt. 

Hivatalosan délután kettőkor kezdődött az esemény, de már délelőtt is fogadtunk regisztrált csoportokat. Vártunk óvodásokat, általános és középiskolásokat, illetve felnőtteket is.

Több helyszínen folytak az események: bemutattak kémiai kísérleteket, szerveztek előadásokat, részt vehettek hallás- látásszűrésen az egészségsarokban. Láthatatlan lényeket vizsgálhattak a résztvevők, valamint palacsintakészítésre és evésre is volt lehetőség a rendezvényen. A legkisebbek sem maradtak ki: elsajátíthatták –többek között- a helyes kéz- és fogmosási technikát. Különösen nagy volt az érdeklődés az ételallergiával kapcsolatos témák iránt.

Az érdeklődők megnézhették az élelmiszerek tápanyagtartalmát cukor, szénhidrát és zsír tekintetében, melyből sokat lehetett tanulni.

Több mint félezer érdeklődő fordult meg nálunk ezen a napon! Jövőre központunk újra megnyitja kapuit, így reméljük, hogy még többen látogatnak majd el hozzánk.

Tantos Szabina