Karácsonyi szokások itthon és külföldön

A karácsony egyike a legjelentősebb keresztény ünnepeknek, ugyanis ekkor ünneplik Jézus Krisztus születését szerte a Földön. December 25-ét világszerte az öröm, a békesség, a család, a gyermekség, az otthon és a szülőföld ünnepeként tartják számon. A nem keresztény vallású emberek a szeretet ünnepeként tekintenek ezekre a napokra, de mindenkire igaz, hogy számos hagyomány felelevenítésével tiszteli meg egymást és az ünnepet: ilyenek például az adventi időszakban meggyújtott gyertyák sokasága, a gondosan kiválasztott fenyő feldíszítése fagyönggyel, szaloncukorral és díszekkel, az éjféli mise, a karácsonyi ebéd különlegessége és nem utolsó sorban szeretteink megajándékozása. 

Az ünnep 325-ben indult el Rómából, a nap kiválasztása azonban okozott némi problémát. Egyes nézetek szerint ugyanis Jézus december 20-án, míg mások szerint április 18-19-én született. De akadtak olyanok is, akik azt mondták, hogy november 25-én vagy január 6-án jött világra. Végül az első nikaiai zsinat döntése alapján december 25-ére esett a választás. A 4. évszázad óta tartják számon a karácsonyt, mint jeles napot. 

A magyar karácsony szó szláv eredetű, mely a téli napfordulóra utal. Az angol „Christmas” Jézus Krisztus nevére utal. A németek „Weihnacht”-nak, míg a hollandok a „Kertmisse”-nek nevezik, ami a szent éjt jelenti. Sokan használják a latin eredetű Natalis szó formáit is, ami a születésre utal; ilyen például a francia „Noel”, az olasz „Natale”, a spanyol „Navidad’, valamint a walesi „Nadoling”. Tulajdonképpen az összes szó egyházi vonatkozású.

Minden országnak megvannak a maga karácsonyi szokásai. Írországban a gyerekek zsákot raknak ki a Mikulásnak, hogy abba kerüljenek az ajándékok, hálájuk jelképeként pedig az asztalon rétest és egy üveg sört hagynak számára. Spanyolországban az erkélyen át bemászó Télapó hozza az ajándékot, január 6-án pedig a három napkeleti bölcset várják, akik szintén ajándékokkal érkeznek. Belgiumban az arra érdemesek december 6-án kapják az ajándékokat a karácsonyfa alá vagy a tűzhely közelében elhelyezett zoknikba azonban csak kisebb dolgok kerülnek. Norvégiában karácsony estéjén annak érdekében, hogy a háztól távol tartsák az ártó, rossz szellemeket, egy csészényi zabkását hagynak a pajtában. Szintén hagyomány a norvégok körében a feldíszített fenyőt körbetáncolni, miközben karácsonyi énekeket dalolnak. Svédországban a nagy nap reggelén a templomokban égő gyertyákkal várják a hívő embereket misére. Olaszországban a második nap estéjén a gyermekeket meglátogatja a „Strega Buffana” nevű jó boszorkány, aki a jól viselkedőknek mindenféle finomságokat visz, ellenben a rosszabbakkal, akik szenet kapnak. Ausztriában a Mikulás december 6-án ajándékozza meg a jó gyerekeket édességgel, dióval és almával.

December 24-én már Jézuska hozza az ajándékokat. Szintén hagyomány az osztrák emberek körében, hogy a csengettyű megszólalása után lépnek be a gyertyákkal, díszekkel és édességekkel feldíszített karácsonyfát rejtő helyiségbe. Franciaországban ilyenkor is a Mikulás hozza az ajándékot és a korábban kikésztett kiscipőkben helyezi el. A felnőttek szenteste elmennek az éjféli misére, majd hazatérvén elfogyasztják az ünnepi vacsorát. Németországban szokás, hogy karácsony környékén feldíszítik a házakat is. A gyerekek a karácsonyi ajándéklistákat rajzokkal díszítik és éjszakára az ablakpárkányra teszik. Tetejére cukornehezéket tesznek, annak érdekében, hogy a Mikulás biztosan megtalálja. Finnországban a pirosruhás eljövetele előtt az emberek szaunázni mennek. Karácsony napján a legtöbb ember templomba, majd elhunyt szeretteinek sírjához látogat el, hogy emlékükre gyertyát gyújtsanak. Angliában a apróságok levelet írnak, amit aztán bedobnak a kandallóba, hogy az a kéményen át eljusson az Északi sarkvidékre. Ha azonban a lista lángra kap, az azt jelenti, hogy a levelet újra meg kell írni. 

Új Zélandon a nyár közepére esik az ünnep, ezért ilyenkor az emberek többnyire piknikeznek a szabadban, vagy a tengerpartra mennek. Általában hideg sonkával és jégbe hűtött sör fogyasztásával ünnepelnek. Ausztráliában a Mikulás szánját nyolc fehér kenguru húzza. A karácsonyi vacsorát egyesek a szabadban fogyasztják, majd lemennek a tengerpartra, esetleg kriketteznek eme nemes alkalomból. Dél-Afrikában szintén nyárra esik a karácsony. Az itt élő emberek egy kiadós ebéd után meglátogatják szeretteiket és karácsonyi dobozokat ajándékoznak egymásnak, melyekben rendszerint valami finom ennivaló van. Amerikában többféleképpen is ünneplik a karácsonyt, a Kelet-Európából származó családok pulykát készítenek karácsonyra, de az ott élő lengyelek még ma is lengyel kolbászt – keilbasit – esznek. Az olasz származásúak lasagne-t fogyasztanak szenteste. Mexikóban hagyománnyá vált, hogy énekesek vonulnak az utcára kezükben hosszú rudakkal, melyekre csengettyűk és gyertyák vannak erősítve. Így vonulnak át a városon egészen a templomig. 

Magyarországon a katolikus keresztények többsége részt vesz a szenteste tartandó éjféli misén, ahol bemutatják a betlehemi játékokat. A régi magyarok karácsonykor nagy jelentőséget tulajdonítottak az asztalnak, így annak feldíszítésének és az étkezésnek is szigorú rendje volt. A feltálalt ételeknek mágikus erőt tulajdonítottak. A megterített asztalra gabona magvakat helyeztek, amiből később a baromfiknak adtak, hogy jól tojjanak. Az asztal alá pedig szalmát raktak, ezzel is megtisztelve a jászolban született kis Jézust. Később ezt a szalmát a jószágok alá tették, hogy egészségesek legyenek, de néha a gyümölcsfára is aggattak belőle a jó termés reményében. A karácsonyi vacsorához számos étek tartozott, mint például a dió, a méz, az alma, a fokhagyma, a mákosguba, a hal, a halászlé, valamint a töltött káposzta. 

Kisebb falvakban még ma is jellemző a regölés vagy a betlehemezés, melynek legfontosabb eleme a pásztorok párbeszéde és énekes játéka. Fő kellékként egy templom alakú betlehem szolgált, amelyben a Szent család látható. Luca napja is nagy jelentőséggel bírt, ezen a napon kezdték el Luca székének készítését. A széket 13 napig kellett titokban készíteni, a családtagok tudta nélkül, 13 féle fából, amelyek 13 különböző helyről származtak. Szentestéig kellett elkészülnie és az az ember, aki arra az éjféli misén felállt, megláthatta, hogy ki a faluban a boszorkány. A széket a mise után általában elégették, hogy a boszorkányok ne férhessenek hozzá.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves Hallgatótársamnak!

Hodován Szabina

Ilyenkor decemberben – avagy hogyan éld túl a vizsgaidőszakot karácsonyig...

Nagy a sürgés-forgás: az ablakokra felkerülnek a fehér hópihék, égősorok világítanak minden ház udvarán, kitisztulnak a kiscsizmák és készülnek a karácsonyfadíszek. Az emberek szíve meglágyul, többet adnak és kapnak ebből a bizonyos szeretetnek nevezett csodából. Itt a december, közeleg az ünnep, de ezzel egy időben pallosként lebeg a fejünk felett a vizsgaidőszak is.

Te is várod már a karácsonyt? A távolból már biztosan érzed a mézeskalács illatát, a fenyő tűlevelei képzeletben elárasztják aprócska kollégiumi szobád padlóját, olykor-olykor ízlelnéd a forralt bor zamatát. Mégis mit lehet tenni olyankor, amikor a fejedbe kell verned a szakszavakat és a sternocleidomicsodákat? Tanulni amúgy is nehéz és természetesen mindig van valami, ami csábítóbb a könyveknél. Az ünnepek előtt ez rendszerint hatványozottabban igaznak bizonyul. Találni kell egy módszert, hogy fel tudj készülni a vizsgákra és a lelkedet is ráhangold a karácsony szellemére. – Nehéz ügynek tűnik ez így elsőre.

Néhány ilyen időszakot magam mögött tudva, mára megtaláltam azokat a dolgokat, amelyek segítenek. Íme, néhány tipp, amivel egyensúlyt tudsz teremteni:

1. Hallgass karácsonyi dalokat, amikor nem tanulsz. Lehetőleg ne az eret vágós fajtából, hanem a vidámabbakból válogass, hogy feldobják a kedved.

2. Ha éppen pihensz, készíts valami egyszerű és kreatív ajándékot a szeretteidnek. Ha másokat boldoggá teszel, te is boldogabb leszel.

3. Vizsgák után sétálj a feldíszített városban, igyál egy jó forralt bort, menj emberek közé, lazíts pár órát, hogy újult erővel térhess vissza a könyvek fölé.

4. Tanulás közben gyújts gyertyát. Ez kellőképp hangulatot teremt, és jobban ráveszed magad az új ismeretek elsajátítására.

5. Adakozz! Az ünnepre készülődésnek és a lélek karbantartásának egy nagyon nemes módja, ami benned is jobb érzéseket kelt.

6. Ha már félretetted a könyveket, süss valami finom sütit, ami megidézi az otthont és „karácsony illatot” áraszt.

7. Ha nincs eleged a vaskos kötetekből, olvass ünnepi idézeteket vagy ehhez kapcsolódó könyvet, amitől kikapcsolódsz.

8. Burkolózz be egy vastag, puha pléd alá egy forró csoki, tea vagy kakaó társaságában és meglátod, sokkal könnyebben megy a fejedbe a tananyag.

Az utolsó és legegyszerűbb tippem:

9. Légy kedves. Ha te az leszel másokkal, veled is azok lesznek, ami megkönnyítheti a mindennapokat.

A látástól vakulásig tartó tanulás (feltéve, ha nem lazulod el a napot vagy takarítod ki az egész kollégiumot) nem éppen a legkellemesebb adventi program, a folytonos karácsonyi készülődés pedig nem előnyös a vizsgajegy szempontjából. Találd meg a saját egyensúlyod, amivel átvészelheted ezt az időszakot. Maradj erős a könyvekkel vívott csatában, ne bánkódj, hanem készülj lélekben a szent ünnepre, és éltessen a tudat, hogy „a szeretet nem szűnik meg soha”.

Csárdi Klaudia

Egyetlen észrevétel a vizsgaidőszakkal kapcsolatban...

A felsőbb évesek tapasztalt rókák. Nem győzik ellátni a gólyákat jobbnál jobb ötletekkel. „Kerüld azt az embert szóbelin, mert kinyiffansz.” Főleg, ha tanácsaikat a korábbi vizsgák ismeretanyagával, kérdéseivel és válaszaival még ki is egészítik. Vannak „tuti” jegyzetek. Ezek mind a nem hivatalos anyaghoz tartoznak. Mellettük találhatjuk meg azokat az internetről letölthető dokumentumokat, ajánlott és kötelező irodalmat, melyeket maguk a tanárok állítottak össze. Ez egy mindenki számára jól ismert, látható, kézzelfogható tény. Realizálása nélkül a továbbiakat kicsit nehezebben lehetne megérteni.

Vizsga. Ez a szó néhány esetben keserű undort válthat ki az emberekből. Egyetlen észrevételt szeretne megosztani a szerző a kedves olvasóval. Azonban ahhoz, hogy ezt megtehesse, hátrálnia kell még egy lépést, és a vizsgát, mint élethelyzetet, külső szemlélőként definiálnia: A vizsga során ad számot a diák addig megszerzett tudásáról! Jelenleg ez az egyetlen módszer arra, hogy ezt a tanárok megállapíthassák. Nem tökéletes, sőt (!). De jobbat még nem találtak ki. Az elsajátított tudást a hallgatóból lett szakember a munkája során fel fogja használni. Ez a tudás minden érzelemtől, rúzstól, szilikontól, zselés hajtól és felpumpált izomtól mentes, száraz, egzakt, pusztán tényeken alapuló ismeretanyag. A vizsgáztatót nem érdekli (és nem is érdekelheti) semmi ezen a tudáson kívül a vizsga során. Még dekoltázs őrnagy sem. Ilyenkor egyetlen síkon, bár eleinkhez képest kevésbé csapongó módon, a tudományos ismeretek pusztáján kalandozhatunk. Visszatérve első bekezdésünkhöz. Milyen tudásról, ismeretről beszélünk, kérem szépen? (Most eljutottunk arra a pontra, melynél ha csak egy szóval intézi el a szerző a választ, akkor magára vonja a nép haragját. Hisz pont a lényeg, A LÉNYEG következik, nem teheti meg, hogy bebiggyeszt elé pár darab szónak álcázott klisét és végképp nem húzhatja az olvasó agyát valami gagyi zárójeles megjegyzéssel! Hupsz…)

Tehát az észrevétel: Tudásunk forrása, melyről számot kell adnunk, a fentebb említett tananyag. Megállapításunkkal nem találtuk fel a spanyolviaszt, de pontosan körülhatárolhatjuk, ezzel pedig a vizsgát övező félelmet, mint rizikótényezőt teljes mértékben ki tudjuk zárni a tanulmányainkból. Ismételten megjegyzendő, hogy a tanárt nem érdekli, és nem is érdekelheti más ezen a tananyagon kívül. Ez a halmaz pedig, Istennek hála, véges. Van egy első oldala, ami rögtön feltűnik, amint kinyitjuk a könyvet. Ezzel kezdődik. Végiglapozgatjuk (vagy görgetjük az egérrel) és csodák csodája, elérünk az utolsó lapig. A két végpont közötti anyag az, amit kérdezni fognak. Nem többet, nem kevesebbet. Persze, le kell ülni és meg kell tanulni.

De mit idegeskedik az, aki a végére ért és átolvasta az egészet? Nem érti, ami oda van írva? Akkor olvassa el még egyszer, vagy százszor, egészen addig a pillanatig, míg végre át nem éli azt a bizonyos katartikus élményt. Nem tanulta meg, de érti? Próbáljon meg összefüggéseket keresni, vagy, ahogy olvasta, úgy az első oldaltól kezdve kezdje el megtanulni az anyagot. Egyszer, valamikor, a jövőben a végére fog érni. Igen, ez egy időigényes folyamat. Megijedni ettől még nincs értelme.

Semmi újat nem fogalmaztunk meg, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy aki nem fél vizsgán, annak sokkal nagyobb esélye van a sikerre. Nem azért, mert mindent megtanult. Azért, mert bár a vizsgán teljesen normális izgalmi állapotban van, a tanult anyagot félelem nélkül jobban vissza tudja idézni. Ez pedig hatalmas nagy difi.

Tóth Tibor

Szépségideálok változása (avagy hogyan jutottunk el a plasztikáig?)

Vajon mi kell ahhoz, hogy valaki szépségideál lehessen? Igéző szempár, szép arc, egy formás testrész, csinos öltözék, esetleg mindez együtt vagy talán egyik sem? Minden kornak, időszaknak megvolt és megvan a maga ideálja, az a nőalak, aki az eszményi szépséget szimbolizálja.

Az őskorban a termékenységet sejtető testrészek dússága vonzotta a férfiakat. A Willendorfi Vénusz alakja szerint a széles csípő, a fartájék termetessége, és a keblek teltsége az életerős utód gond nélküli világra hozásának lehetőségéről árulkodott.

Az ókori Római Birodalomban ehhez képest merőben megváltozott az ideális nőről alkotott kép. Tudósok, filozófusok vallották, hogy a szépség a részek arányában és elrendezésében mutatkozik meg, így azokat részesítették előnyben, akiknek szabályos arcvonásaik, kis melleik voltak, illetve alakjuk, testrészeik egyensúlyt sugalltak, mint például a Milói Vénusz.

A középkorban Dürer szerint a mértékletesség jelentett egyet a szépséggel. A vándorló és honfoglaló népeknél – nálunk magyaroknál is az erős, lovon ülő nő volt az ideális, aki nem húzta ki magát a munka és harc alól, valamint ugyanolyan öltözéket viselt, mint a férfiak. Ilyen volt többek között Géza fejedelem felesége, Sarolta.

A hittérítéseknek és a kereszténység elterjedésének következményeként Éva és Szűz Mária vált hasonlítási alappá. Előbbi a megtestesült gonosz, a csábító, a bűnös, aki időről időre felbukkan egy-egy nőben. Utóbbi a szent életű és szűz édesanya. Ezekből a tulajdonságokból építkezvén a nőábrázolás főként a morális értékeket volt hivatott hangsúlyozni. A világi erényekhez és a testi léthez történő viszonyulás gyökeresen megváltozott ezekben az időkben, az emberek csuhába öltöztek, vaskos ruhákat viseltek azzal a célzattal, hogy eltakarva minden testrészüket, a lélek tisztaságának eszméjét hirdessék. A testi vonzerő, az erotika mondhatni halálos bűnnek számított. Ennek eredményeként azok, akik nem az elvárt módon kezelték ezeket a társadalmi normákat, ’bűnük’ elegendő volt ahhoz, hogy egy nőt boszorkánynak bélyegezzenek, és emiatt joggal kivégezzék.

Izabella, spanyol hercegnő

A reneszánsz meghozta az újjászületést. A szabályos, természetes szépség került előtérbe. Eszményinek számított a gyermekien hamvas, ártatlannak tűnő nő hosszú selymes hajjal, ovális arccal, széles csípővel és telt combbal, akinek termete magas, mozdulatai kecsesek. Ebben a korban az ideált Izabella képviselte, a spanyolok uralkodónője.

Vitalitás, érzékiség, dús és leplezetlen keblek, darázsderék és a jólétet sugalló fartájék – ezek tettek kívánatossá egy igazi barokk hölgyet. Ebben a korban jött divatba a fűző, illetve a túldíszítettség egyik nagy eszköze, a paróka.

A XVIII. század végén megjelenő romantika új ideálokat teremtett. A szép egyenlővé vált a szabálytalannal, a képszerűséggel. Az eszményített nőn kettősség volt megfigyelhető: titokzatos szépségű, karcsú, törékeny, sápadt, melankolikus tekintetű, ennek ellenére szeme csillogása és annak misztikus mélysége tette mégis élettel telivé, tüzessé és szenvedélyessé.

A XX. század felgyorsult eseményei miatt egy-egy évtized ugrásszerű változásokat hozott. Az ’10-es évekre a fűzők eltűnnek, a karcsúság hódít, előtérbe kerülnek a szétnyíló szoknyák és kosztümök. A divat diktátorává Coco Chanel vált, aki hatalmas sikereket aratott előbb kalapjaival, majd ruhadarabjaival, ékszereivel, kozmetikai cikkeivel. A francia eleganciát képviselve vált a modern, felszabadult, gyönyörű női szimbólummá.

Az I. világháború után a dolgozó nő testesítette meg az ideális nőt, mert a munka velejárója bizony a sportosabb testalkat volt. A Charleston korszakában a kényelmes ruhák és a könnyedség hódított, a báj legfontosabb képviselője ekkor Josephine Baker táncosnő volt.

A ’30-as évek ideáljaként Marlane Dietrich tűnt fel púderezett, hófehér bőrével, rúzs borította ajkával. Konkurenciája Greta Garbo volt, a szőke, göndör hajú, ábrándos tekintetű szépség.

A II. világháború idején a sportos elegancia, a teltebb alkat számított. A békekötések után az európai és angol ideálok merőben eltértek egymástól, előbbi a konzervativitást követte, míg utóbbiban a mozifilmek egyre növekvő népszerűsége miatt kialakult a sztárkultusz. A televízió, a képes újságok, a média elterjedése vezetett ahhoz, hogy ezeken keresztül terjedhetett a legújabb divat és a média sugallata alapján dőlt el végül, hogy mi számít szépnek.

Az ’50-es években Marylin Monroe vált a férfiak álmává. Filmszerepeivel teljes mértékben kiérdemelte közönségének feltétel nélküli imádatát. Telt idomai, keskeny dereka, szőke haja, finom vonásai, kihívó öltözködése vonzotta a tekinteteket. Niagara című filmjével aratott sikereinek köszönhetően Amerika szexistennőjévé avanzsált. Mi tette őt azzá, akivé vált és mivel érte el azt, hogy a fél világot megőrjíthette? Nos, ennek a titoknak talán a benne található ellentét lehetett az oka. Vonzó külseje ellenére önbizalomhiányban szenvedett, sohasem volt megelégedve teljesen saját arcfelépítésével, ennek következményeként plasztikai műtéten esett át, amikor is állán porcbeültetést végeztek.

Twiggy

Az ’60-as évek Amerikájának eszményített szépsége Audrey Hepburn valószínűleg szintén mindenki számára ismeretes. Minden mozdulata előkelő származását idézte, a maga törékeny alkatával, szelídségével, elegáns stílusával sikerült belopnia magát a közönség szívébe. Ezzel egy időben tört ki a Twiggy-láz, ahol egy csontsovány modell lett egyetlen szempillantás alatt rendkívül népszerű. Az angliai születésű lány köztudottan bulímiás és anorexiás volt. Az őt bemutató divatlapokat azzal vádolták, hogy nem egészséges ideált állítanak a nők elé.

Természetesség, egyszerűség, ápoltság – a ’70-es évek kulcsszavai. És aki mindezt megtestesítette az Farraw Fawcett volt, a Charlie angyalai című sorozat egyik szereplője.

’80-as évek. Feltűnik Madonna, aki megteremti a kisportolt női test divatját, ami nem jelentett egyet a soványsággal, inkább előtérbe helyezte a feszes hasat, feneket és az izmos lábakat. Angliában hercegnőt koronáztak. Emberek milliói kezdtek el rajongani érte: Diana a fiatalosságával és természetességével bizonyította be, hogy királyi méltósága ellenére sem szállt fel a fényűzés hintójára, hű maradt magához és megőrizte eredetiségét.

Az ’90-es években a feltűnőség és különlegesség hívta fel magára a figyelmet, így válhatott népszerűvé Julia Roberts jellegzetes ajkaival és Cindy Crawford a szépségpöttyével.

Az ezredforduló hatalmas változásokat hozott. Előtérbe kerültek a szupermodellek, mint például Kate Moss, aki 170 cm-es magasságával akkor csupán csak 40 kg-ot nyomott. Alakja és arca nem volt tökéletes, egyedisége vonzotta az embereket. Nicole Kidman sportos alakjával hódított, Pamela Anderson hatalmas melleivel – melyek plasztikai műtét eredményei voltak – nyűgözte le rajongóit.

Ezektől az időktől kezdve a kifutón tipegő magas, vékony lányok elevenítik meg az ideális nő fogalmát. A média által belénk sulykolt, divatmagazinok címlapjain díszelgő csontkollekciók testesítik meg a ’szépséget’. De vajon tényleg ez lenne az egészséges?

Ez a rosszul kialakított kép drámai hatással van a még fejlődő, de a már felnőtt gondolkodásra is – nők milliói szenvednek önbizalomhiányban. Felmérések alapján 90%-uk valamit megváltoztatna saját magán, elsősorban a testsúlyt. A hölgyek több mint fele tartózkodik némely tevékenységektől, nem mernek nyitottak lenni, mert nincsenek megelégedve önmagukkal. Sajnálatos módon egyre jobban terjednek el az evészavarokkal járó betegségek (anorexia, bulímia), a nők tizede szenved valamelyikben. 

A gyengébbik nem képviselőinek 25%-a gondolkodik plasztikai műtéten, akik csak azért feküdnének kés alá, hogy megfeleljenek a társadalom által szűkre szabott szépségideálnak és vonzónak érezhessék magukat.

Rengeteg változáson és meghatározó állomáson keresztül így jutottunk el napjaink groteszk szépségvilágába, ahol hódít az egészségtelen soványság, az önbizalomhiány mindenek felett uralkodik, a gátlások legyőzhetetlenek és a plasztikai sebészek egyre gazdagabbak. Emlékezzünk vissza, honnan indultunk – dús keblek, telt idomok, termékenység. Vajon jó helyen kötöttünk ki?

Csárdi Klaudia

Gólyabál a Szombathelyi Képzési Központban

A gólyabálra minden évben nagy izgalommal készülnek a hallgatók, természetesen főként az első évesek. A többi képzési központhoz hasonlóan Szombathelyen is megrendezték ezt az egyetem életében már régóta hagyományossá vált mulatságot, mégpedig 2016. 11. 09- én, szerdán.

Az estét a Tó Vendéglőben tölthettük el rendkívül hangulatos környezetben. Az üdvözlőbeszédeknek köszönhetően minden első évesben megfogalmazódott ismét, hogy: ’Igen, én már egyetemista vagyok’. Majd ezt az ünnepélyes hangulatot a combcsonttal történő, ünnepélyes egyetemi polgárrá avatás tette még valóságossá. A műsorban többek között az első évesek nyitótánca szerepelt, melynek színvonaláért Kopornyik Réka negyed éves mentőtiszt hallgatót illeti elismerés. Eztán az idei közös gólyatánc következett, hiszen az is elmaradhatatlan momentuma az efféle rendezvényeknek.

A műsorban Rusz Dániel, a Pannon Egyetem első éves hallgatója is előadott négy fantasztikus darabot akusztikus gitáron, ezzel is szórakoztatva a nagyérdeműt. A fináléban Zalavári Tibor, szintén Pannon Egyetemi hallgató csatlakozott a produkcióhoz és színesítette azt énekével.

A műsort nyereménysorsolással zártuk, ahol kuponok és ajándéktárgyak találtak gazdára. A sors iróniája, hogy rengeteg elsős hallgató nevét húzták ki, de ez így van rendjén, hiszen ez az este róluk szólt. Végül elkölthettük a több fogásból álló svédasztalos vacsorát, ami nagyon ízletes volt. Később pedig koccintottunk e jeles esemény, a gólyabálunk alkalmából. A buli természetesen hajnalig tartott Dj Andrew Juniorral. Nos így telt ez a csodás este a PTE Szombathelyi Képzési Központjában. 

Zalavári Viktória

Három a magyar igazság, egy a véradás

Az elmúlt hévégén volt a Magyar Véradók Napja (november 27) és emiatt buzdítalak titeket, hogy a véradás nemes hagyományába ti is szálljatok be, amennyiben erre lehetőségetek van. Ennek szellemében mutatnám be nektek röviden hogyan alakult a véradás a történelem során, hogy miért van rá szükségünk és azt is, hogy ki és hol adhat vért.

Karl Landsteiner osztrák orvos és biológus a 19. és 20. század fordulóján fedezte fel az emberi vércsoportrendszereket. A vércsoportrendszerek megismerése lehetővé tette, hogy a véradó és a vért kapó személyek összepárosíthatóak legyenek, így felfedezése után néhány évtizeddel már biztonsággal zajlottak a véradások, legalábbis a vércsoportrendszerek tekintetében. Az egyszer használatos, kórokozókat kiszűrő technikákat a 1960-as években már alkalmazták, ezek teljesen veszélytelenek és sem AIDS-t, sem másmilyen fertőzést nem okozhatnak. Arra azonban, hogy ez a módszer széles körben elterjedhessen, az 1980-as évek közepéig várni kellett. Véradás szempontjából legfontosabb az ABO és az Rh vércsoportrendszer, azonban azt sem árt tudni, hogy egyéb csoportosítási szempontok is léteznek, ezeket főként szervátültetésnél, illetve bizonyos immunrendszeri betegségeknél veszik figyelembe.

Hazánkban a Magyar Vöröskereszt 1939 óta szervez önkéntes véradásokat az Országos Vérellátó Szolgálattal együttműködve.  Ennek köszönhetően évente mintegy félmillió ember ad vért. Hazánkban csakúgy, mint más európai országokban is csak az önkéntes véradókra számíthatnak a vérre szoruló betegek.

Miért van szükség véradókra?

• mert a vér semmivel sem pótolható,
• mert évente 400 ezer vérre, vérkészítményre szoruló beteg van,
• mert a vörösvérsejt-koncentrátum legfeljebb 35 napig tárolható,
• mert a folyamatos és kiegyensúlyozott vérellátást a véradók biztosítják,
• mert a 4 millió lehetséges véradóból csupán 250 ezer rendszeres donor van.

Ki lehet véradó? A véradás feltételei:

Véradó bárki lehet, aki egészségesnek érzi magát!

• elmúlt 18 éves, de még nem töltötte be a 65. életévét,
• testsúlya meghaladja az 50 kg-ot,
• nem vérzékeny,
• nem ájulékony,
• nem szoptató anyuka,
• akinél van társadalombiztosítási (TAJ) és lakcímkártyája illetve fényképes igazolvány (pl.: útlevél, személyigazolvány, jogosítvány, diákigazolvány, 65 évnél idősebb személy az OVSZ területi szervének orvosának engedélyével)

Hol lehet vért adni?

Általánosságban elmondható, hogy minden megyében, minden nap lehetőség van délelőtt és délután is véradásra. A pontos helyszínekről a Magyar Vöröskereszt Véradás honlapján lehet tájékozódni.

A véradás önzetlen segítségnyújtás másoknak, olyan gesztus, amely mindenképpen megbecsülést érdemel(ne)!

Kocsis Kata

Szint(e)-vetélkedő

November 16-án rendezték meg a Laterum kollégium második emeleti tanulójában a már hagyománnyá vált Szintvetélkedőt. Ennek előzményeként 6-8 fős csapatok jelentkezését várták, ám sajnos a kötelességek közbeszóltak, – hiszen mégiscsak egyetemisták vagyunk –, ugyanis mikor megérkeztem az eseményre, döbbenten tapasztaltam, hogy csupán egy csapat van jelen. Mint később kiderült, a gólyák másnap élettan zh-t írtak. Egyszóval szinte úgy tűnt, nem is lesz semmilyen Szintvetélkedő, de végül aztán máshogy alakultak a dolgok, hála a leleményes, lazításra vágyó diákoknak.

Az eredeti terv tehát borult, mely szerint a csapatok különféle versenyszámokban vesznek részt, így végül sörpongoztak az egybegyűltek. Egyébként ezt az ötletet is olyan lelkesedés fogadta, mintha a hagyományos tervet követték volna a szervezők. Új, 2-3 fős csapatok neveztek ötletes, fantáziadús nevekkel. Hoztak asztalokat, felállították a műanyagpoharakat – hatot-hatot háromszögalakzatba. Kezdetben 6 csapat volt: a Dákó Slukkolók, a Jézus Dereje, a Zsidók, a Mama Macik, a Papa Macik és a Jutifali. Később csatlakozott még két másik: a "(. )( .)vihar" és a "Tóték" is. És már kezdődhetett is a játék!

A találatokat követően pacsik csattantak és egy-egy csapat tagjainak torkából hatalmas üdvrivalgás tört fel, melyet biztos vagyok benne, hogy még a folyosó túl-végén is hallottak az ott lakók, így - akár akarták, akár nem - ők is pontos tájékoztatást kaptak a játszmák percről percre történő alakulásáról.

A lelkesedés nem lankadt egyik csapatnál sem, így a Dákó Slukkolók és a Mama Macik szerezték meg az első, illetve a második helyet és ők jutottak tovább az Összkollégiumi Szintvetélkedőre is.

A harmadik helyért még két csapat versengett, végül – hosszas küzdelem árán – kiderült, hogy az utóbbi csapatnak, azaz a Tótéknak sikerült elnyernie a dobogós helyezést, így végül ők is megkapták a megérdemelt nyereményüket.

Összességében tehát annak ellenére, hogy a kezdetekkor úgy tűnt, nem lesz semmiféle Szintvetélkedő, korántsem a várt érdeklődés mutatkozott a hallgatók részéről, de végül mégis egy remek este kerekedett a történetből. Ebből többek között az is látszik, hogy ha másként is alakulnak a dolgok, mint ahogy azt vártuk – például hogy csak egy csapat nevez, és a remélt emberek negyede jön el – akkor is össze lehet hozni egy bulis estét, hisz’ néhány pohár, egy pingpong labda, jó zenék és lelkes emberek mindig akadnak.

Blatniczky Anna

Ki is volt Szent Márton?

Szent Márton nevét hallva, először a ludak közt bujdosó, köpenyének felét egy koldusnak adományozó fiatalember képe vetül elénk. Szent Márton egy jómódú pogány családba született 316- ban Savariában, a mai Szombathely területén. Apja a római légióban való szolgálatáért jutalmul Itáliában kapott földbirtokot, így a család végül ott telepedett le. Márton már egészen fiatal korában érdeklődött a kereszténység iránt és 12 éves korában fel is vette a vallást, de csak később, húszas évei táján keresztelkedett meg. Legendája szerint egy hideg, téli estén egy koldust látott meg Ambianum város kapujánál, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. A szerencsétlen vállán csak szakadozott rongyok lógtak. Éhezve és vacogva nyújtotta a kezét történetünk főszereplője felé és alamizsnát kért. Márton azonban, így szólt:

„Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénzem nincs a zsebemben, de azért várj, csak segítek rajtad!” Azzal levette széles köpenyét, kardjával kettéhasította és felét odaadta a koldusnak. Nos, röviden így szól az Ő története. 

A Szombathelyi Képzési Központban, november 9- én az Ő emléke előtt tisztelegve született meg az immáron hagyománnyá vált Szent Márton napi jótékonysági vásár. Azoknak, akik ellátogattak a rendezvényre, lehetőségük volt megvásárolni különböző, ínycsiklandó házi készítésű süteményeket, libazsíros kenyeret, forró teákat, forralt bort, amelyeket a Hallgatói Önkormányzatunk szorgos tagjai készítettek el. Mindemellett voltak még különböző ajándéktárgyak is, melyeket felajánlásokból gyűjtöttünk össze. Továbbá idén a program keretében a hallgatóknak lehetőségük nyílt ’kívánságégetésre’ is, ami elég nagy érdeklődést keltett a látogatók körében. Ennek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy titkon mindenki bízott abban: kívánsága a lángoknak köszönhetően majd valóra válik.

Az idei évben is nagy sikert aratott ez az esemény, és ami a legfontosabb, hogy egy kicsit talán mindenkit átjárt a Szent Márton nap szelleme az adakozás által.

Fekete Virág

Mi, szombathelyi gólyák is felavattattunk

Tejszínhab, musculus sternocleidomastoideus, autóverseny, gyermekdalok. Ez a néhány dolog így együtt csak azoknak jelent bármit is, akik ott voltak október 12-én a Szombathelyi Képzési Központ tetőtéri klubjában. Amikor este hétkor gyanútlanul beléptünk az épületbe, még egyikünk sem sejthette, hogy tulajdonképpen mi is vár ott ránk. A gólyaavatótól sokszor tartanak az elsőévesek, de HÖK-öseink remekül összeállított programsorozatának hála mindannyian nagyon jól szórakoztunk együtt.

Először közösen megtanultuk a gólyatáncot, persze jól elfáradtunk, így pihenés képpen közösen megnéztük a gólyatáboros videót. Ezután megkezdődhetett az avatás. 

A remek feladatoknak köszönhetően tejszínhabot mostunk ki még az orrunkból is, majd egy négykézlábas rendhagyó autóversenyen vettünk részt. Ódákat zengtünk a HÖK-ös hölgyekről, csapatindulót írtunk, énekeltünk és szavaltunk is. Divatos ruhákat terveztünk, egyedi sorversenyeken vettünk részt. 

Az eredményhirdetésen kiderült, hogy a verseny nagyon szoros volt, de a ’Hat melltartó, egy boxer’ csapat végül legyőzte a ’Musculus csapatikusz’ tagjait. Az eseményen díjat nyert az év gólya fiúja és -lánya is. 

A döntés azonban nehéz volt, mert az összes kis gólya rendkívül aktív volt. Végül is két-két díjazott került ki mindkét nem képviselői közül, mégpedig Szegedi Ádám és Rákos-Zichy Olivér, illetve Hermán Alexandra és jómagam Fekete Virág. 

Nagyszerűen szórakoztunk és abban is sokat segített ez az este, hogy jobban összecsiszolódjunk. A szervezők remek munkát végeztek és nagyon hálásak vagyunk, hogy Nekik köszönhetően egy ilyen élménnyel gazdagodhattunk. 

Fekete Virág

No - Shave November vagy Movember November

Egyik avagy másik, az itt a kérdés. A nép nagyobb része bizonyára hallott már ezeknek a mozgalmaknak az egyikéről legalább. Azonban abban az esetben, ha ez mégsem így lenne, segítek egy keveset.

Kedves Lányok! Úgy hiszem számotokra is ismerős lehet a kép, amelyet most rögtön le is festenék. Gyönyörű szőrös férfiúi ábrázat, amely valahol a legmélyén hirtelen megrándul és az arcszőrzet alatt saját szemünkkel nem látjuk ugyan, hanem sejthetjük csupán, hogy a rejtőzködő ajkak éppenséggel egy titokzatos mosolyra húzódnak.

Nyilvánvalóan sokfélék vagyunk és ennek következményeként mindannyian másképpen vélekedünk az alábbi tényállásról, ámde kérdem én: létezik - e férifasabb látvány egy borostás, szakállas és végezetül bajusszal keretezett szőrös orcájú fiatal legénynél? A lányok közül erre most sokan azt fogják mondani, hogy nem az ő esetük, a srácok pedig megannyian, hogy kicsit sem az ő világuk borotválkozás nélkül akárcsak a sarki fűszeresig elsétálni. Valószínűleg ők fognak elsőként érdeklődni köztudottan simabőrű társaiktól is, hogy ugyan már hozzájuk is betörtek és tőlük is a televíziót lopták el, amelyen éppenséggel a borotvát tárolták már hosszú évek óta?

A szőrmók sztori Amerikában kezdődött, ahol 6 éve két hölgy kitalálta: ha az emberek, csak egy havi borotválkozásra, gyantázásra és hajvágásra elköltött pénzüket felajánlanák a rákellenes szervezetek számára, máris hatalmas segítséget nyújthatnának az arra sajnálatos módon rászorulók részére. Az évek során eme szőrnövesztő mozgalom a felnőtt férfiakat érintő rákos megbetegedések közül a prosztatarák szűrésére kezdett el leginkább koncentrálni.

A szőrüket vadul nőni hagyó segítő szándékú egyének közösségi oldalakon osztják meg a végeredményt fotók formájában, valamint észrevételeiket, gondolataikat a témával kapcsolatban. Így igyekeznek mindjobban felhívni a figyelmet a szűrővizsgálatok fontosságára. Azonban a borotvahasználat efféle mellőzése következtében még nem lesz kevesebb a daganatos megbetegedés, sem a kezelésre szoruló beteg, így végezetül az egyik legfontosabb lépés, adakoznak a nem meghatározott, hanem általuk választott rákellenes szervezetek valamelyikének.

A No – Shave November mozgalom a ’Ne borotválkozz novembert’ takarja, míg a Movember November az angol moustache=bajusz szóból és november szavak összetételéből született, tehát konkrétan a bajusz növesztésére történő felhívásra utal.

Azt mondom, hát segítsen, aki megteheti, mert nincs is férfiasabb látvány, mint egy szőrös ábrázatú egészséges férfi!

Kaszás Kinga

Halottak napján a halottak vigyáznak az emberre

Mindenszentek és a Halottak napja a meghaltakra történő emlékezés ideje. November 1-én, Mindenszentek napján azokra a szentekre emlékezünk, akiket a naptár név szerint nem emel ki. Halottak napján, november 2-án pedig szeretett elhunytainkra emlékezünk. A katolikus egyház hitvallása szerint ezen a napon az élő és az elhalt hívek egy titokzatos közösséget alkotnak.

Mindenszentek ünnepe régi római gyökerektől eredeztethető. A hajdani rómaiak hőseiket és őseiket istenekként és félistenekként tisztelték. Tiszteletükre bálványokat emeltek, illetve szentélyeket állítottak. Marcus Agrippa Kr.e. 27- ben megépíttette a Rómában található Pantheont, azzal a céllal, hogy a papok az összes isten tiszteletére itt mutathassák be áldozataikat. Az épületet később 609. május 13- án keresztény templommá alakították át. Ezen a napon IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére felszentelte, így e jeles nap adott alkalmat a hagyomány megteremtésére. Az ünnep történetében újabb lépést jelentett III. Gergely pápa (731-745), aki a Szent Péter Bazilika egyik mellékkápolnáját nem csak minden vértanúnak, hanem minden ’tökéletes igaz’- nak a tiszteletére is felszentelte. Mindenszentek napja azonban 835- ben vált hivatalos ünnepnappá a keresztények körében, amikor Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan is elismerte. Érdekes tény, hogy Mindenszentekről már a 4. században is megemlékeztek egyes vallási felekezetek. Az ortodox vallásúak ebben az időben május 13- án, illetve pünkösd első vasárnapján emlékeztek meg szentjeikről, megholtaikról.

Az egyház 998 óta tart megemlékezést Halottak napja alkalmából. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely szerint 1000- re világvégét jósoltak. Az apokalipszis teóriája miatt az emberek igyekeztek ’jó viszonyt ápolni’ a halottakkal és úgymond jó barátságba kerülni az elhunytak szellemeivel. A meghaltak sírjain gyertyákat helyeztek el azt gondolván, hogy a szegény fázós lelkel annak fényénél majd felmelegedhetnek. November 2.- ai halottak napjának ötlete Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048) származik. Az apát ezt az emléknapot a Cluny Anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezettette és ennek a rendeletének köszönhetően - mely 998- ra datálható -, hamarosan a bencés renden kívül is megünnepelték, emellett a tradíció mindmáig fennmaradt. A szokást a római katolikus egyház is átvette a 14. századtól. Halottak napján sok helyen gyászmiséket tartanak, melyek prédikációi az örök életről és a feltámadásról szólnak.

Számos népi hiedelem és szokás tartozik a Halottak napjához. A különböző szokások eltérőek voltak országon belül, de nemzetenként is más és más hagyományokkal tisztelték meg az üdvözült lelkek emlékét ezen a napon.

A régi magyar népnyelvben a Halottak napját ’lölkök napjaként’ vagy a ’lelkeknek emlékezeteként’ tartották nyilván. Magyarországon ma is szokás a halottak emlékezetére a sírok rendbetétele, az elmúlás jelképeként az emlékhelyek krizantémmal és őszirózsával történő feldíszítése, valamint gyertyák gyújtása a megholt lelkek tiszteletére. Gyertyát gyújtani nem csak azért illik, hogy jelképesen emlékezzünk az elhunyt szeretteinkre, hanem egyes hiedelmek szerint az a célja, hogy a világosban kiszabadult lelkek, újra visszataláljanak a saját sírjukba, ne kísértsenek és ne nyugtalanítsák az élőket. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokássá vált, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót és vizet tesznek az asztalra. A bukovinai magyarok sütnek, főznek, majd kiviszik az elkészült finomságokat a temetőbe és ott elosztogatják, míg egy másik szokás szerint ahány halottja van a háznak, annyi gyertyát gyújtanak otthon. Régebben figyelték kinek ég el leghamarabb a gyertyája, mert a néphagyomány szerint az hal meg előbb, akinek elsőként elaludt a gyertyája. Szeged környékén egyesek üres kalácsot sütöttek halottak napján - melyet ’kolduskalács’ és ’mindönszentek kalácsa’ néven is emlegettek -, majd a temető kapujában imádkozó koldusok között osztották szét. Ezzel a gesztussal lehetőséget adtak a koldusoknak, hogy ők is méltóképpen megemlékezhessenek elhunyt szeretteikről. A jászdózsai emberek nem csak a temetőben gyújtottak fényt, hanem odahaza is égve hagyták a lámpát, mondván a halottak otthon szét tudjanak nézni.

A Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a néphit szerint a halottak a templomban miséztek. Ezeken a napokon a munkavégzés is tilos volt, nehogy megzavarják a holtak nyugalmát. Régi magyar hagyományok a mosást és a meszelést is tiltották. Úgy tartották, ha aznap mosnának, akkor a hazajáró halott a vízben állna és azért nem meszeltek, mert különben a férgek ellepték volna a házat.

Portugáliában, Spanyolországban és Mexikóban szokás, hogy ezen a napon felajánlásokat tesznek. Spanyolországban e napon előadják a Don Juan Tenorio című darabot. Az angol nyelvű országokban tradícionálisan elhangzik William Walsham How - For All the Saints - Minden Szenteknek - című himnusza.

Az ünnep célja, hogy az összes szentet – és nem csak azokat, akiket az egyház hivatalosan szentnek nyilvánított - egyazon napon ünnepeljük. Az ünnepi mise könyörgése ki is nyílvánítja: ’Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásunkra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.’

Hodován Szabina 

Fehér kocsin piros vér: mentők 1956-ban

Az Országos Mentőszolgálat mindössze nyolc éve üzemelt, 930 állomással és 400 gépkocsival, mikor kitört az október 23-i forradalom. A kórházak és mentősök nem álltak készen ennyi sérültre, sem személyi, sem anyagi téren. A kórházak kórtermei betegekkel zsúfolva voltak, így az ágyak 10 százaléka maradt a forradalmi sérültek számára. A harcok kereszttüzében álló belvárosi kórházakban különös gyorsassággal teltek meg a szabad helyek sebesültekkel.

Markó utcai Mentőpalota pincéjében Dr. Orovecz Béla, az OMSZ akkori főigazgatója október 24-én reggel, a második világháborús tapasztalataira hagyatkozva szükségkórházat nyitott a rengeteg sérült fogadására.

Pincekórház

A pincében sebesültek ezreit látták el a mentősök. Műtőt külön blokkban alakítottak ki. A szállításra alkalmas betegeket pillanatnyi tűzszünetben vitték tovább a legközelebbi kórházakba. A Markó utca közelében folyó harcok miatt, nemcsak az élelmiszerellátás ütközött akadályba, hanem a hazajutás is, így az egészségügyi személyzet „bent alvós” műszakot teljesítet.  Dr. Kovács Gábor, a mentőkhöz a forradalom előtt egy hónnappal csatlakozott. Így idézte fel mentős emlékeit: "Azt néztük, hogy melyik sérültet vigyük el, kinek van nagyobb esélye az életben maradásra. Tényleg bokáig jártunk a vérben, ez nem túlzás, estünk-keltünk a vértől csúszós betonon, halálhörgés és jajgatás közepette, ezt nem lehet szavakkal visszaadni, borzalom volt. Egész nap hordtuk a sebesülteket meg a hullákat."

A sebesültek ellátása gyors munkát igényelt, rengeteg laikus önkéntes segített a mentésben. Nem volt véletlen, hogy a betegdokumentáció gyakran elmaradt, illetve naplók és kartonok tűntek el.

„Forradalmi” betegségek

A forradalom alatt az általános esetkivonulásokon száma is megugrott, a félelem, a fokozott stresszhelyzet, a bizonytalanság sok terhes nőnél megindította a szülést, másoknál akut belgyógyászati, neurológiai és pszichiátriai tüneteket produkált. A járóképes betegeket mielőbb hazaengedték a belvárosi kórházakból, az életveszélyes állapotban lévőket pedig a tűzszünetekben szállították egyik kórházból a másikba az OMSZ közreműködésével. A mentőszolgálat számára ebben az időben nem volt megállás.

„Forradalmi” sebesülések és sebek

Kézifegyverektől származott a lövési sérülések több mint 75 százaléka, a többit ágyúk, tankok, gránátok okozták. A sérülések 57,3 százaléka végtagsérülés, 27,8 százaléka hasi- és mellkasi-, 14,9 százaléka fejsérülés volt.
A harcok következtében Magyarországon feltehetően 2700 ember vesztette életét, ebből Budapesten 1945 fő. Az Országos Mentőszolgálat 1956-os eseménynaplója szerint 25.680-nál több mentőfeladatot látott el 1956-ban, mint 1955-ben. A többletszám túlnyomórésze 1956-os sebesültszállítást jelentett.

A Pincekórház ma a Kresz Géza Mentőmúzeum része, amely a Markó utcában látogatható, itt a korabeli eszközöket és mentőautókat is meg lehet nézni.

Lénárt Eszter

A „mi” kis gólyaavatónk - Zalaegerszeg

Az elsősök hivatalos beavatását minden évben izgatottan várja felsőbb éves hallgató és gólya egyaránt. A Zalaegerszegi Képzési Központban idén szeptember 27-én rendezték meg az eseményt.

Délután 6 órakor gyülekezett a tömeg az egyetem B kollégiuma előtt. A negyedévesek kapták a megtisztelő gólyapásztor címet és ötletes jelmezekbe bújva kezdték meg az elsősök csapatokba osztását. Hét csoport kezdte meg a versenyt, közülük katonákkal, minyonokkal, rockerekkel, indiánokkal és valódi birkapásztorokkal kerülhettek egy társaságba a gólyák. A jó hangulat már rögtön az első perctől érezhető volt, köszönhető ez mind a pásztorok, mind a kíváncsi nézők és persze a gólyák hozzáállásának. Miután a csapatok összerendeződtek a hagyományokhoz híven először a városba indultak el teljesíteni a feladatokat. A négy állomás a kollégium közelében volt, ahol a kvíz kitöltésétől kezdve a mályvacukor evő párbajon át, a gyerekkorunkban játszott dombon leguruló versenyig mindenben részük lehetett a hallgatóknak.

Sötétedésre már az összes csapat felfokozott hangulatban várta a soron következő feladatok végrehajtását a tornateremben. A szervezők idén törekedtek arra, hogy minél inkább csapatépítő jellege legyen a vetélkedőnek, ezzel egy még jobb közösséget igyekeztek kialakítani a hallgatók körében. A tornaterem megtelt, sokan ellátogattak a Pécsi-, Kaposvári- és Szombathelyi Képzési Központokból, valamint a szomszédos BGE és Pannon Egyetemről is érkeztek nézők.

Miután a csapatok felsorakoztak, a szervezők ismertették a feladatokat és megkezdődtek a sorversenyek. Az első hangulatfokozó feladat „centrifuga” névre hallgatott, aki ott volt, tudja mi volt a feladat. Személyes kedvencem a forma1-es játék volt, ami egy igazán kreatív és összetett feladatnak bizonyult. Itt szükség volt egy sofőrre, valamint négy kerékre, aki őt szállította a két-két karjánál és lábánál fogva. A startot és a célt is beleszámítva öt megállót kellett teljesíteniük a versenyzőknek, ami tartalmazott ’tankolást’, kerékcserét és kerékfújást. A célba leggyorsabban beérkező csapat kapta a maximális pontot a zsűritől. E két feladaton kívül még számos kihívást teljesítettek a gólyák, úgy, mint az emberi piramist és a egy másik fajta váltó versenyt. Ugyanakkor visszaidézhettük egy kicsit az olimpiai hangulatot is a „400 vegyes” elnevezést kapó feladatnak köszönhetően.

Összegzésként azt írhatom, hogy egy szórakoztató, összekovácsoló avató volt ez és felejthetetlen élményt nyújtott az idei év gólyáinak és a többi résztvevőnek is.

Dan Zsanett

SZAK-MA 2.0 – Ottobock előadás

2016. Október 5-én került megrendezésre az ETK HÖK SZAK-MA 2.0 rendezvénysorozatának első előadása, melyen az OTTOBOCK Mobilitás Központ egyik képviselőjét láttuk vendégül.

A téma: Korszerű ortézisek a segédeszköz ellátásban. 

Számos olyan segédeszközt láthattunk és foghattunk kezünkben, melyek nagy segítséget és biztonságot nyújtanak mozgásszervrendszeri problémákkal küzdőknek prevenció vagy rehabilitáció gyanánt is. 

Az előadást gyógytornászok számára erősen ajánlottuk, de bárki, aki az egészségügy vagy sport területen fog elhelyezkedni a későbbiekben, profitálhatott a látottakból, hiszen az Ottobock, Magyarország egyik vezető cége az ortézisek és protézisek területén.

Előadónk, Mihálkovics Ágnes nagy részletességgel mesélt a váll, kar, törzs, térd és boka rögzítésére szolgáló eszközökről, illetve mozgást segítő ortézisekről. Igazán izgalmas és tanulságos előadásban volt részünk. 

Bízunk benne, hogy minden résztvevőnek tetszett és soron következő SZAK-MA előadásunkon is viszont láthatjuk hallgatótársainkat, melyre Végh József kriminálpszichológust hívtuk meg, hogy meséljen izgalmas túsztárgyalói és elmebetegekkel kapcsolatos történeteiből. Október 18-án 18:00 órakor találkozunk!

Ráduly Viktória

Kutatók éjszakája Kaposváron

A tavalyi évhez hasonlóan idén is részt vettünk a szeptember 30- án megrendezett Kutatók Éjszakája programsorozaton. Már a reggeli órákban nagy volt a sürgés - forgás a szervezők és segítőik körében, hiszen sok érdeklődőre számítottunk.

Az ingyenes programok között akadtak olyanok is, amelyeket csak előzetes regisztráció után tekinthettek meg a látogatók. Ilyenek voltak a kémiai laborokban bemutatott előadások, mint az ’Elvarázsolt kémia’, ’Játékos kémiai kísérletek’ és a ’Látványos Kémia’. Itt a gyerekek saját maguk is kipróbálhatták a különféle kémiai kísérleteket, szinte egyszerre kiáltottak fel mind: ’hűha’, mikor sikerült egy-egy demonstráció.

A délutáni órákban a regisztrálók részt vehettek még egy érdekes fizikai előadáson ’Nyomás utána’ címmel. Azok, akik nincsenek rosszul a vértől megleshették, hogy festik meg ezt a testnedvet, illetve bepillantást nyerhettek a ’Vámpírok éjszakájá’- ba is. A ’Boszorkány Konyha’ névre keresztelt interaktív előadáson különféle ’boszorkányos’- nak tartott dolgot próbálhattak ki a vendégek.

Regisztrációhoz nem kötött előadásokban is bővelkedett a nap, először a képalkotók tanszékvezetője Dr. Kovács Árpád: ’Sugárterápia - múlt, jelen, jövő’ című érdekes előadását hallgathattuk meg. Majd Dr. Tóth Zoltán fél órás előadása következett: ’Anatómiai formába öntött funkció- multimodális képalkotás’, később Dr. Nagy István: ’Adalékanyagok az élelmiszerekben’ című előadásán szó volt, hogy valóban veszélyesek-e az ételekben levő E-számok. Ezt követte Dr. Csütörtöki Krisztina rövid kis órája HKO a ’Kungfu Pandától a lézerakupunktúráig’ címmel, majd a párválasztásról beszélt nekünk Dr. Brantmüller Éva: ’Ki viszi át a szerelmet?’ címmel. A továbbiakban szó volt még a Diabetes mellitusról, pontosabban annak molekuláris mechanizmusaiba nyerhettünk bepillantást Dr. Fülöp Norbert segítségével.  A kínai Őszközép ünnepről Köves Kitti vezetésével zárult le az előadások sorozata.

Estefelé a ’Babázzunk együtt!’ - előadáson a leendő védőnő hallgatóink segítségével tanulhattuk meg a ’babázás’ helyes szokásait, a pelenkázást és a fürdetést. Súlyban és kinézetben szinte teljesen élő csecsemőkre emlékeztető babákkal gyakorolhattunk. Ezen kívül még két regisztrációs programunk volt: a ’Titok szoba’ és a gerincjóga bemutató.

Egész nap megtekinthető kiállítás volt ’Az élelmiserek tápanyagtartalma’, ahol szembesülhettünk egy - egy müzli, sajt, kakaó, csokoládé, dobozos üdítő valódi cukor- és zsírtartalmával, nemcsak számokban, hanem szemléltető jelleggel kockacukorban mérve. Ultrahang vizsgálaton is részt vehettek a jelentkezők, sőt a bátrabbak ki is próbálhatták a gépet. Kémiai biztonság oktató program, e- BUG is várta az érdeklődőket. ’A láthatatlan lények’ program a különböző baktériumokat mutatta be a hétköznapi élet különböző helyszínein, mint például egy ajtókilincsen. A ’Moss kezet helyesen!’- nek köszönhetően megtudhattuk, hogy mennyi baktérium marad a kezünkön egy gyors, felületes kézmosás után. UV lámpa segítségével megnézhettük, hogy egy kézfogással is sok kórokozót lehet átvinni egyik kézről a másikra.

Azoknak, akiknek kedvük volt, kipróbálhatták magukat az élő társasjátékban is, ahol ők maguk voltak a bábuk - kicsiktől nagyokig -, mindenki játszhatott és a pálya teljesítéséért ajándék is járt. Egészség- sarok is volt a védőnők vezetésével, Játszóházra, illetve gyermekmegőrzésre is volt lehetőség, ahol kézműves dolgokkal foglalhatták le magukat az ifjak. A parkolóban beleshettünk a mentősök mindennapi életének fontos helyszínére, a mentőautóba. A segíteni vágyók számára véradásra is volt lehetőség. Az egészséges ételek kóstolóján finom zöldségkrémeket ízlelhettünk meg. Anatómiai bemutató keretein belül darabokra szedtük az emberi testet.

A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Konfuciusz Intézete jóvoltából betekintést nyerhettünk a kínai kultúra érdekességeibe: kínai lámpás készítés, legyező hajtogatás, kínai papírkivágás, kalligráfia, kínai tollas focilabda kipróbálására is volt lehetősége a látogatóknak. Emellett Chi kung foglalkozás volt a tornateremben és kínai meséket hallgathattunk végig a Távol-Keletről címmel.

Összességében egy tartalmas nap volt, sok-sok érdekességgel és hasznos információval. Jó volt látni a kis- és nagygyermekek szemében a csillogást és az örömöt. Reméljük jövőre is részesei leszünk a Kutatók Éjszakájának.

Vadas Anikó