Három a magyar igazság, egy a véradás

Az elmúlt hévégén volt a Magyar Véradók Napja (november 27) és emiatt buzdítalak titeket, hogy a véradás nemes hagyományába ti is szálljatok be, amennyiben erre lehetőségetek van. Ennek szellemében mutatnám be nektek röviden hogyan alakult a véradás a történelem során, hogy miért van rá szükségünk és azt is, hogy ki és hol adhat vért.

Karl Landsteiner osztrák orvos és biológus a 19. és 20. század fordulóján fedezte fel az emberi vércsoportrendszereket. A vércsoportrendszerek megismerése lehetővé tette, hogy a véradó és a vért kapó személyek összepárosíthatóak legyenek, így felfedezése után néhány évtizeddel már biztonsággal zajlottak a véradások, legalábbis a vércsoportrendszerek tekintetében. Az egyszer használatos, kórokozókat kiszűrő technikákat a 1960-as években már alkalmazták, ezek teljesen veszélytelenek és sem AIDS-t, sem másmilyen fertőzést nem okozhatnak. Arra azonban, hogy ez a módszer széles körben elterjedhessen, az 1980-as évek közepéig várni kellett. Véradás szempontjából legfontosabb az ABO és az Rh vércsoportrendszer, azonban azt sem árt tudni, hogy egyéb csoportosítási szempontok is léteznek, ezeket főként szervátültetésnél, illetve bizonyos immunrendszeri betegségeknél veszik figyelembe.

Hazánkban a Magyar Vöröskereszt 1939 óta szervez önkéntes véradásokat az Országos Vérellátó Szolgálattal együttműködve.  Ennek köszönhetően évente mintegy félmillió ember ad vért. Hazánkban csakúgy, mint más európai országokban is csak az önkéntes véradókra számíthatnak a vérre szoruló betegek.

Miért van szükség véradókra?

• mert a vér semmivel sem pótolható,
• mert évente 400 ezer vérre, vérkészítményre szoruló beteg van,
• mert a vörösvérsejt-koncentrátum legfeljebb 35 napig tárolható,
• mert a folyamatos és kiegyensúlyozott vérellátást a véradók biztosítják,
• mert a 4 millió lehetséges véradóból csupán 250 ezer rendszeres donor van.

Ki lehet véradó? A véradás feltételei:

Véradó bárki lehet, aki egészségesnek érzi magát!

• elmúlt 18 éves, de még nem töltötte be a 65. életévét,
• testsúlya meghaladja az 50 kg-ot,
• nem vérzékeny,
• nem ájulékony,
• nem szoptató anyuka,
• akinél van társadalombiztosítási (TAJ) és lakcímkártyája illetve fényképes igazolvány (pl.: útlevél, személyigazolvány, jogosítvány, diákigazolvány, 65 évnél idősebb személy az OVSZ területi szervének orvosának engedélyével)

Hol lehet vért adni?

Általánosságban elmondható, hogy minden megyében, minden nap lehetőség van délelőtt és délután is véradásra. A pontos helyszínekről a Magyar Vöröskereszt Véradás honlapján lehet tájékozódni.

A véradás önzetlen segítségnyújtás másoknak, olyan gesztus, amely mindenképpen megbecsülést érdemel(ne)!

Kocsis Kata

Szint(e)-vetélkedő

November 16-án rendezték meg a Laterum kollégium második emeleti tanulójában a már hagyománnyá vált Szintvetélkedőt. Ennek előzményeként 6-8 fős csapatok jelentkezését várták, ám sajnos a kötelességek közbeszóltak, – hiszen mégiscsak egyetemisták vagyunk –, ugyanis mikor megérkeztem az eseményre, döbbenten tapasztaltam, hogy csupán egy csapat van jelen. Mint később kiderült, a gólyák másnap élettan zh-t írtak. Egyszóval szinte úgy tűnt, nem is lesz semmilyen Szintvetélkedő, de végül aztán máshogy alakultak a dolgok, hála a leleményes, lazításra vágyó diákoknak.

Az eredeti terv tehát borult, mely szerint a csapatok különféle versenyszámokban vesznek részt, így végül sörpongoztak az egybegyűltek. Egyébként ezt az ötletet is olyan lelkesedés fogadta, mintha a hagyományos tervet követték volna a szervezők. Új, 2-3 fős csapatok neveztek ötletes, fantáziadús nevekkel. Hoztak asztalokat, felállították a műanyagpoharakat – hatot-hatot háromszögalakzatba. Kezdetben 6 csapat volt: a Dákó Slukkolók, a Jézus Dereje, a Zsidók, a Mama Macik, a Papa Macik és a Jutifali. Később csatlakozott még két másik: a "(. )( .)vihar" és a "Tóték" is. És már kezdődhetett is a játék!

A találatokat követően pacsik csattantak és egy-egy csapat tagjainak torkából hatalmas üdvrivalgás tört fel, melyet biztos vagyok benne, hogy még a folyosó túl-végén is hallottak az ott lakók, így - akár akarták, akár nem - ők is pontos tájékoztatást kaptak a játszmák percről percre történő alakulásáról.

A lelkesedés nem lankadt egyik csapatnál sem, így a Dákó Slukkolók és a Mama Macik szerezték meg az első, illetve a második helyet és ők jutottak tovább az Összkollégiumi Szintvetélkedőre is.

A harmadik helyért még két csapat versengett, végül – hosszas küzdelem árán – kiderült, hogy az utóbbi csapatnak, azaz a Tótéknak sikerült elnyernie a dobogós helyezést, így végül ők is megkapták a megérdemelt nyereményüket.

Összességében tehát annak ellenére, hogy a kezdetekkor úgy tűnt, nem lesz semmiféle Szintvetélkedő, korántsem a várt érdeklődés mutatkozott a hallgatók részéről, de végül mégis egy remek este kerekedett a történetből. Ebből többek között az is látszik, hogy ha másként is alakulnak a dolgok, mint ahogy azt vártuk – például hogy csak egy csapat nevez, és a remélt emberek negyede jön el – akkor is össze lehet hozni egy bulis estét, hisz’ néhány pohár, egy pingpong labda, jó zenék és lelkes emberek mindig akadnak.

Blatniczky Anna

Ki is volt Szent Márton?

Szent Márton nevét hallva, először a ludak közt bujdosó, köpenyének felét egy koldusnak adományozó fiatalember képe vetül elénk. Szent Márton egy jómódú pogány családba született 316- ban Savariában, a mai Szombathely területén. Apja a római légióban való szolgálatáért jutalmul Itáliában kapott földbirtokot, így a család végül ott telepedett le. Márton már egészen fiatal korában érdeklődött a kereszténység iránt és 12 éves korában fel is vette a vallást, de csak később, húszas évei táján keresztelkedett meg. Legendája szerint egy hideg, téli estén egy koldust látott meg Ambianum város kapujánál, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. A szerencsétlen vállán csak szakadozott rongyok lógtak. Éhezve és vacogva nyújtotta a kezét történetünk főszereplője felé és alamizsnát kért. Márton azonban, így szólt:

„Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénzem nincs a zsebemben, de azért várj, csak segítek rajtad!” Azzal levette széles köpenyét, kardjával kettéhasította és felét odaadta a koldusnak. Nos, röviden így szól az Ő története. 

A Szombathelyi Képzési Központban, november 9- én az Ő emléke előtt tisztelegve született meg az immáron hagyománnyá vált Szent Márton napi jótékonysági vásár. Azoknak, akik ellátogattak a rendezvényre, lehetőségük volt megvásárolni különböző, ínycsiklandó házi készítésű süteményeket, libazsíros kenyeret, forró teákat, forralt bort, amelyeket a Hallgatói Önkormányzatunk szorgos tagjai készítettek el. Mindemellett voltak még különböző ajándéktárgyak is, melyeket felajánlásokból gyűjtöttünk össze. Továbbá idén a program keretében a hallgatóknak lehetőségük nyílt ’kívánságégetésre’ is, ami elég nagy érdeklődést keltett a látogatók körében. Ennek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy titkon mindenki bízott abban: kívánsága a lángoknak köszönhetően majd valóra válik.

Az idei évben is nagy sikert aratott ez az esemény, és ami a legfontosabb, hogy egy kicsit talán mindenkit átjárt a Szent Márton nap szelleme az adakozás által.

Fekete Virág

Mi, szombathelyi gólyák is felavattattunk

Tejszínhab, musculus sternocleidomastoideus, autóverseny, gyermekdalok. Ez a néhány dolog így együtt csak azoknak jelent bármit is, akik ott voltak október 12-én a Szombathelyi Képzési Központ tetőtéri klubjában. Amikor este hétkor gyanútlanul beléptünk az épületbe, még egyikünk sem sejthette, hogy tulajdonképpen mi is vár ott ránk. A gólyaavatótól sokszor tartanak az elsőévesek, de HÖK-öseink remekül összeállított programsorozatának hála mindannyian nagyon jól szórakoztunk együtt.

Először közösen megtanultuk a gólyatáncot, persze jól elfáradtunk, így pihenés képpen közösen megnéztük a gólyatáboros videót. Ezután megkezdődhetett az avatás. 

A remek feladatoknak köszönhetően tejszínhabot mostunk ki még az orrunkból is, majd egy négykézlábas rendhagyó autóversenyen vettünk részt. Ódákat zengtünk a HÖK-ös hölgyekről, csapatindulót írtunk, énekeltünk és szavaltunk is. Divatos ruhákat terveztünk, egyedi sorversenyeken vettünk részt. 

Az eredményhirdetésen kiderült, hogy a verseny nagyon szoros volt, de a ’Hat melltartó, egy boxer’ csapat végül legyőzte a ’Musculus csapatikusz’ tagjait. Az eseményen díjat nyert az év gólya fiúja és -lánya is. 

A döntés azonban nehéz volt, mert az összes kis gólya rendkívül aktív volt. Végül is két-két díjazott került ki mindkét nem képviselői közül, mégpedig Szegedi Ádám és Rákos-Zichy Olivér, illetve Hermán Alexandra és jómagam Fekete Virág. 

Nagyszerűen szórakoztunk és abban is sokat segített ez az este, hogy jobban összecsiszolódjunk. A szervezők remek munkát végeztek és nagyon hálásak vagyunk, hogy Nekik köszönhetően egy ilyen élménnyel gazdagodhattunk. 

Fekete Virág

No - Shave November vagy Movember November

Egyik avagy másik, az itt a kérdés. A nép nagyobb része bizonyára hallott már ezeknek a mozgalmaknak az egyikéről legalább. Azonban abban az esetben, ha ez mégsem így lenne, segítek egy keveset.

Kedves Lányok! Úgy hiszem számotokra is ismerős lehet a kép, amelyet most rögtön le is festenék. Gyönyörű szőrös férfiúi ábrázat, amely valahol a legmélyén hirtelen megrándul és az arcszőrzet alatt saját szemünkkel nem látjuk ugyan, hanem sejthetjük csupán, hogy a rejtőzködő ajkak éppenséggel egy titokzatos mosolyra húzódnak.

Nyilvánvalóan sokfélék vagyunk és ennek következményeként mindannyian másképpen vélekedünk az alábbi tényállásról, ámde kérdem én: létezik - e férifasabb látvány egy borostás, szakállas és végezetül bajusszal keretezett szőrös orcájú fiatal legénynél? A lányok közül erre most sokan azt fogják mondani, hogy nem az ő esetük, a srácok pedig megannyian, hogy kicsit sem az ő világuk borotválkozás nélkül akárcsak a sarki fűszeresig elsétálni. Valószínűleg ők fognak elsőként érdeklődni köztudottan simabőrű társaiktól is, hogy ugyan már hozzájuk is betörtek és tőlük is a televíziót lopták el, amelyen éppenséggel a borotvát tárolták már hosszú évek óta?

A szőrmók sztori Amerikában kezdődött, ahol 6 éve két hölgy kitalálta: ha az emberek, csak egy havi borotválkozásra, gyantázásra és hajvágásra elköltött pénzüket felajánlanák a rákellenes szervezetek számára, máris hatalmas segítséget nyújthatnának az arra sajnálatos módon rászorulók részére. Az évek során eme szőrnövesztő mozgalom a felnőtt férfiakat érintő rákos megbetegedések közül a prosztatarák szűrésére kezdett el leginkább koncentrálni.

A szőrüket vadul nőni hagyó segítő szándékú egyének közösségi oldalakon osztják meg a végeredményt fotók formájában, valamint észrevételeiket, gondolataikat a témával kapcsolatban. Így igyekeznek mindjobban felhívni a figyelmet a szűrővizsgálatok fontosságára. Azonban a borotvahasználat efféle mellőzése következtében még nem lesz kevesebb a daganatos megbetegedés, sem a kezelésre szoruló beteg, így végezetül az egyik legfontosabb lépés, adakoznak a nem meghatározott, hanem általuk választott rákellenes szervezetek valamelyikének.

A No – Shave November mozgalom a ’Ne borotválkozz novembert’ takarja, míg a Movember November az angol moustache=bajusz szóból és november szavak összetételéből született, tehát konkrétan a bajusz növesztésére történő felhívásra utal.

Azt mondom, hát segítsen, aki megteheti, mert nincs is férfiasabb látvány, mint egy szőrös ábrázatú egészséges férfi!

Kaszás Kinga

Halottak napján a halottak vigyáznak az emberre

Mindenszentek és a Halottak napja a meghaltakra történő emlékezés ideje. November 1-én, Mindenszentek napján azokra a szentekre emlékezünk, akiket a naptár név szerint nem emel ki. Halottak napján, november 2-án pedig szeretett elhunytainkra emlékezünk. A katolikus egyház hitvallása szerint ezen a napon az élő és az elhalt hívek egy titokzatos közösséget alkotnak.

Mindenszentek ünnepe régi római gyökerektől eredeztethető. A hajdani rómaiak hőseiket és őseiket istenekként és félistenekként tisztelték. Tiszteletükre bálványokat emeltek, illetve szentélyeket állítottak. Marcus Agrippa Kr.e. 27- ben megépíttette a Rómában található Pantheont, azzal a céllal, hogy a papok az összes isten tiszteletére itt mutathassák be áldozataikat. Az épületet később 609. május 13- án keresztény templommá alakították át. Ezen a napon IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére felszentelte, így e jeles nap adott alkalmat a hagyomány megteremtésére. Az ünnep történetében újabb lépést jelentett III. Gergely pápa (731-745), aki a Szent Péter Bazilika egyik mellékkápolnáját nem csak minden vértanúnak, hanem minden ’tökéletes igaz’- nak a tiszteletére is felszentelte. Mindenszentek napja azonban 835- ben vált hivatalos ünnepnappá a keresztények körében, amikor Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan is elismerte. Érdekes tény, hogy Mindenszentekről már a 4. században is megemlékeztek egyes vallási felekezetek. Az ortodox vallásúak ebben az időben május 13- án, illetve pünkösd első vasárnapján emlékeztek meg szentjeikről, megholtaikról.

Az egyház 998 óta tart megemlékezést Halottak napja alkalmából. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely szerint 1000- re világvégét jósoltak. Az apokalipszis teóriája miatt az emberek igyekeztek ’jó viszonyt ápolni’ a halottakkal és úgymond jó barátságba kerülni az elhunytak szellemeivel. A meghaltak sírjain gyertyákat helyeztek el azt gondolván, hogy a szegény fázós lelkel annak fényénél majd felmelegedhetnek. November 2.- ai halottak napjának ötlete Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048) származik. Az apát ezt az emléknapot a Cluny Anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezettette és ennek a rendeletének köszönhetően - mely 998- ra datálható -, hamarosan a bencés renden kívül is megünnepelték, emellett a tradíció mindmáig fennmaradt. A szokást a római katolikus egyház is átvette a 14. századtól. Halottak napján sok helyen gyászmiséket tartanak, melyek prédikációi az örök életről és a feltámadásról szólnak.

Számos népi hiedelem és szokás tartozik a Halottak napjához. A különböző szokások eltérőek voltak országon belül, de nemzetenként is más és más hagyományokkal tisztelték meg az üdvözült lelkek emlékét ezen a napon.

A régi magyar népnyelvben a Halottak napját ’lölkök napjaként’ vagy a ’lelkeknek emlékezeteként’ tartották nyilván. Magyarországon ma is szokás a halottak emlékezetére a sírok rendbetétele, az elmúlás jelképeként az emlékhelyek krizantémmal és őszirózsával történő feldíszítése, valamint gyertyák gyújtása a megholt lelkek tiszteletére. Gyertyát gyújtani nem csak azért illik, hogy jelképesen emlékezzünk az elhunyt szeretteinkre, hanem egyes hiedelmek szerint az a célja, hogy a világosban kiszabadult lelkek, újra visszataláljanak a saját sírjukba, ne kísértsenek és ne nyugtalanítsák az élőket. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokássá vált, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót és vizet tesznek az asztalra. A bukovinai magyarok sütnek, főznek, majd kiviszik az elkészült finomságokat a temetőbe és ott elosztogatják, míg egy másik szokás szerint ahány halottja van a háznak, annyi gyertyát gyújtanak otthon. Régebben figyelték kinek ég el leghamarabb a gyertyája, mert a néphagyomány szerint az hal meg előbb, akinek elsőként elaludt a gyertyája. Szeged környékén egyesek üres kalácsot sütöttek halottak napján - melyet ’kolduskalács’ és ’mindönszentek kalácsa’ néven is emlegettek -, majd a temető kapujában imádkozó koldusok között osztották szét. Ezzel a gesztussal lehetőséget adtak a koldusoknak, hogy ők is méltóképpen megemlékezhessenek elhunyt szeretteikről. A jászdózsai emberek nem csak a temetőben gyújtottak fényt, hanem odahaza is égve hagyták a lámpát, mondván a halottak otthon szét tudjanak nézni.

A Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a néphit szerint a halottak a templomban miséztek. Ezeken a napokon a munkavégzés is tilos volt, nehogy megzavarják a holtak nyugalmát. Régi magyar hagyományok a mosást és a meszelést is tiltották. Úgy tartották, ha aznap mosnának, akkor a hazajáró halott a vízben állna és azért nem meszeltek, mert különben a férgek ellepték volna a házat.

Portugáliában, Spanyolországban és Mexikóban szokás, hogy ezen a napon felajánlásokat tesznek. Spanyolországban e napon előadják a Don Juan Tenorio című darabot. Az angol nyelvű országokban tradícionálisan elhangzik William Walsham How - For All the Saints - Minden Szenteknek - című himnusza.

Az ünnep célja, hogy az összes szentet – és nem csak azokat, akiket az egyház hivatalosan szentnek nyilvánított - egyazon napon ünnepeljük. Az ünnepi mise könyörgése ki is nyílvánítja: ’Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásunkra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.’

Hodován Szabina