2018. április 24., kedd

Mononucleosis infectiosa; avagy a Csók-betegség

Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó, most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó…
(Zámbó Jimmy: Még nem veszíthetek)

A „Királynak” talán nem a Pfeffier-féle mirigyláz adott ihletet egyik örök slágere megírására, én viszont miután megtapasztaltam a betegséget, rögtön tudtam, hogy egyszer szeretnék beszámolni ehhez kapcsolódó személyes élményeimről. Fáradtságérzet, egy kis torokfájás, megfázás szerű tünetek… így kezdődött minden. A rohanó életmód és a mindennapi teendők mellett egyesek hajlamosak szemet hunyni szervezetük jelzései felett. Sajnos én is így tettem.

A betegség lappangási ideje a szakirodalom szerint 7-től akár 49 napig is eltarthat, az én herpeszvírusom körülbelül két hét után döntött úgy, hogy megmutatja valódi arcát. Egyre gyengébbnek, elesettebbnek éreztem magam, a manduláimon tüszők kezdtek megjelenni, fájt a beszéd, az étel-, italfogyasztás. Felkerestem a háziorvosomat, aki tüszős mandulagyulladáson kívül nem gyanakodott egyébre. Az általa felírt antibiotikumos kezelés mellett a tüneteim rosszabbodtak: a manduláimra fehér plakk nőtt, galambtojás nagyságúra duzzadtak, képtelen lettem magamat ellátni. Az evés és ivás lehetetlenné vált a fájdalomtól. Felkerestem egy másik orvost, aki állapotomat látva azonnal elküldött az infektológiára, ahonnan már nem jöhettem haza: lázasan és gyengén feküdtem be a klinikára. Felállították a diagnózist: egy alattomos vírusfertőzés, a Mononucleosis infectiosa volt mindennek az okozója. 8 napig feküdtem a kórházban; közben szigorúan pépes étrenden éltem, infúziókat, vénásan adagolt szteroidokat és fájdalomcsillapítókat kaptam.
Már a betegség elején kutatásba kezdtem, mi is a Mononucleosis: ezt a fertőzést két vírus, az Epstein-Barr vírus és a citomegalovírus okozhatja. Leginkább cseppfertőzéssel, közvetlen nyálkontakttal terjed (innen is ered szerintem nem éppen találó neve, „Csók-betegség”). A leendő pároddal az első találkozás sem egy egészségügyi kérdőívkitöltésből, romantikus torok leoltásból majd ezt megkoronázva egy közös baktériumkitenyésztésből kell, hogy álljon. Szerintem elég abszurd lenne. 


A Mononucleosis infectiosa egy fertőző vírusbetegség, amely a májat, a szájüreget és a nyirokcsomókat támadja. Kezdetben nem produkál komoly tüneteket, maximum fáradtság, erőtlenség tapasztalható. Akár fiatal gyermekek is elkaphatják a betegséget, de leginkább a 15-35 év közötti korosztály körében gyakori. További tünetek: kaparó torokfájdalom, nyirokcsomó megnagyobbodás, láz, hányás, fejfájás, bőrkiütés; melyek akár 4-7 hétig is elhúzódhatnak. 
Az egy háztartásban vagy kollégiumban élők sincsenek nagy veszélyben addig, amíg nem kerülnek kontaktba az egyén nyálával. A betegségre a legjobb gyógymód a pihenés és a fizikai aktivitás kerülése. A lép-, és májmegnagyobbodás is gyakori tünetegyüttes, más szerveket (tulajdonképpen bármelyiket) is támadhat, a betegség ideje alatt hetekig, hónapokig ajánlott az intenzív testmozgás-, emelés kerülése. 
A betegséget már megtapasztalt barátaim együttéreztek velem, viszont sokan nem tudták, mi fán terem a mononucleosis. Sablonosnak hangzik, de igaz: ha betegen figyelünk testünk jelzéseire, és meg is értjük azokat, már megtettük az első lépést az egészségünkhöz visszavezető úton!

Webbeteg nyomán
Finta Kitti

2018. április 12., csütörtök

Filmajánló: Testről és lélekről

Vajon mekkora varázsa lehet egy olyan filmnek, ami egy év után is töretlen népszerűségnek örvend és amit sorra műsorukra tűznek a hazai mozik? Számomra hatalmas. Enyedi Ildikó Arany medve díjas filmjének bemutatója következik. 

Miután megnéztem a filmet az első gondolatom ez volt: „HŰHA”. Mégpedig az a fajta, ami megdöbbenést, kis értetlenséget, elkápráztatottságot rejt önmagában egy kis bizarr és furcsa érzéssel megfűszerezve. Nos, lássuk röviden a történet lényegét. Aki hallott már a filmről bizonyára tudja, hogy a történet egy vágóhídon játszódik. A vegetáriánusok elsőre ellenszenvet érezhetnek, és bár az állatok feldolgozása picit belemart a szívembe, nem a vágóhídi munkálatok állnak történetünk középpontjában. Az itt dolgozó és teljesen különböző személyiséggel megáldott két főszereplőnk ugyanis álmaikban találkoznak anélkül, hogy arról eleinte tudomást szereznének. 


Miután erre egy pszichológiai vizsgálat során rájönnek, szépen lassan egymásba szeretnek. A nyálas-mázas hollywoodi csöpögés helyett igazi egyedi karaktereket kapunk. Főszereplőnőnk elég erősen beleesik az introvertált személyiségtípus fogalmába, és ezzel még enyhén fogalmaztam. Kapcsolatteremtési módjai erősen abszurdak, ami számomra kissé ijesztő. Hogy miért? Már maga a megnyilvánulása, beszéde monoton. Mintha próbálná megtanulni a felnőtt emberek közti kommunikációt, mindezt bemagolva. A Morcsányi Géza által megformált Endre kapcsolatteremtési motivációi ugyanakkor elsőre kicsit érthetetlenek. Bizonyára meglátott Máriában valami különlegeset… Na, de mégis, mit?! Az abnormális zárkózottságot? Ezt valószínűleg, csak ő tudhatja. Nem is boncolgatnám nagyon, mivel, mi ezt biztosan nem tudhatjuk. Bár számomra a férfi karakter nem szimpatikus. Szereplőink elemzésén túl mindenki figyelmébe ajánlom azon alapkérdéseket, melyek a felszín alatt bújnak meg a filmben: mi motivál, mit és mennyit bírsz, mikor adhatod fel céljaidat? 
Összességében engem megragadott a Testről és lélekről, még a megtekintés után is több órán keresztül voltam hatása alatt. Személy szerint csak ajánlani tudom, ha másra nem, csak azon célból, hogy megnézd és eldöntsd, tetszik e. 

Kovács Viktória